Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos – Záborszky Miklós: Csór

gyalogrobotként veszi a földesúr számba, ahány marhával végzi a robotot. Ezt az egyezségtervet azonban a földesúr nem fogadta q1, és aláírásra sem került.

112 Érdemi orvoslást a Helytartótanácshoz benyújtott panaszra sem kaptak, és így a jobbágyok kezén levő föld csökkent.

113 A Helytartótanács utasítására a vármegye kidolgozott ugyan egy rendezési tervet, amelyet másfél évi tárgyalgatás után mind a földesúr, mind a csóri jobbágyok elfogadtak, hosszasan vitatva még olyan részletkérdéseket is, szedett e külön tizedet a földesúr a jobbágyok által vetett vályogból, hogy ezt a vályogot a falu közterületén vagy jobbágytelken készítették-e, és csak saját használatukra vagy eladás céljára, a zsellérek marháinak a közös legelőn való legeltetését külön díj vagy robot nélkül engedi-e. Ha ilyen külön díjat vagy robotot szedett a földesúr, ezt utólag minden egyes jobbággyal számolja el, és a jobbágyokat utólag kártalanítsa. Ügy látszik, a Helytartótanács igyekezett a csóri jobbágyokat a kirívó földesúri viszszaélések ellen megvédeni,

114 de az úrbéres földek csökkentése mégis bekövetkezett. A földesúr keménysége olyan messze ment, hogy 1820ban, amikor a csóri zsellérek 12 új házhelynek kiadását kérték, ezt a megyei közbenjárás ellenére is ahhoz a feltételhez kötötte, hogy az új házak felépülte után is építőik jogilag hazátlan zsellérek maradnak, a közlegelőn való legeltetéshez nincs joguk.

115 Persze a csóriak is okvetetlenkedtek, kicsi panaszaikat is felfújták, és mindjárt a Helytartótanácshoz fordultak. 1801-ben például a csóri erdőben elfogtak négy katonaszökevényt, de azokat egy Badányi nevű zászlós elvitte a falusi bíró házából, és ezzel a csóriak elestek az elfogásért járó fejpénztől. Emiatt panaszt tettek nemcsak a megyén, de a Helytartótanácson, mely el is rendelte a vizsgálatot.

116 Persze nem hiányzott a földesurak egymás közötti torzsalkodása sem, ami szintén megnehezítette a falu életét. így 1766-ban Fehérváry József zsidó bérlőnek adott engedélyt a kereskedésre, mire a többi közbirtokos, Nedeczky Kristóffal az élén megtiltotta saját jobbágyainak, hogy a zsidó bérlőtől vásároljanak, neki élelmiszert, terményt eladjanak a bérlő saját szükségleteit meghaladó mértékben. Emiatt Fehérváry panaszt tett a megyénél, de Nedeczky ott is ragaszkodott tilalmához, amit ő földesúri jogának állított.

117 Tulajdonképpen szintén a földesurak torzsalkodása volt, aminek a csóri parasztok itták meg a levét, a szomszéd faluk földesuraival a határokról való vita. 1753-ban Zichy István palotai földesúr emberei nemcsak elkergették a csóriakat a vitás földterületről, de fegyveres kézzel (persze ez alatt fejszét, vasvillát és csak kevés puskát értettek), elfogták, a palotai várba vitték, ott hetüket tömlöcbe zárták és megbilincselték és ötödfél hétig ott tartották. Még enni sem adtak nekik, csak amit hozzátartozóik Csórról vittek be.

118 1760-ban az inotai bíró verte meg Zalka Pál csóri juhászt, aki a csóriak által bérelt területen legeltetett.

119 Ez a földesuraknak sem volt kellemes, ezért 1770-től kezdve gondosan felmérették és feltérképezték a vitás területeket. Előbb Réti pusztát, mely Palotával és Bakonykutival volt vitás,

120 majd más határrészleteket is. Ez utóbbiak nyilván a jobbágypanaszok alapján történt rendezéssel függtek össze 1820-ban, és a jobbágytelkek pontos felmérésével ráütötték a hitelesség pecsétjét a telkek kissebbítésére.

121 A XVIII. század