Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Cece (Hard, Menyőd)

A közbirtokos urakon kívül nagyszámú egészen szegény nemesség is élt Cecén. Ezek többsége református volt, mert az egyik földesúr református lévén szabad vallásgyakorlatot biztosított, már az 1719 évi telepítőlevél, és ennek alapján költöztek ide. Beköltözésük már a telepítőlevélnek a dicalis conscriptio-t említő záradéka is számításba vette. Beköltözési feltételeikről nem tudunk, csak 1768-ban vallanak úgy a helybeli jobbágyok, hogy részben egyénenként külön szerződést kötöttek, részben azonban az 1719 évi telepítőlevélben és az 1735 évi úrbéri szerződésben foglalt feltételek alá vetették magukat. Az 1749. évi taksa-felsorolás kifejezetten jobbágy telken élő nemesnek írja őket. A falu lakossága azonban, hogy ebben is megkülönböztesse őket a jobbágyoktól „árendatornak", azaz bérlőnek nevezi őket. Az 1754. évi nemesi összeírásban ármálistának, azaz címeres nemesnek minősítik őket, nyilvánvalóan annak jeléül, hogy semmi nemesi vagyonuk nincs, még a telkük sem nemesi telek, tehát egytelkes (curialista) nemesnek sem nevezhetők. A jobbágyok közül nem találunk olyant, aki akár ebbe a szegény nemesi rendbe felemelkedett volna. Az 1768. évi úrbéri tabellában felsorolt jobbágyok és zsellérek nevei közül egy sem fordul elő a későbbi nemesi összeírásokban.

86 A beköltözés folyamatos. 1749-ben már 17 családba tartozó 24 jobbágytelken élő nemes háztartást írtak össze, akik 50 dénár és 2 Ft között változó összegű taksát fizettek.

863 Közülük a Czillerek (később Csillér, majd Csilléry), nemesek, házasságukkal a Kovács, Molnár, Tézsla, Tóth család néhány tagja más úton talán vásárlással került a birtokos nemességbe. Az 1809. évi nemesi összeírásban már 29 családi nevű birtoktalan nemes szerepel, ebből 19 új, eddig ismeretlen, viszont az 1749. évi taksát fizető nemesek közül a Németh, Székely, Takács, Tarnáczy, Zsarnóczy családdal többé nem találkozunk. Ezek valószínűleg elköltöztek időközben. A 29 családi nevet összesen 47 felnőtt férfi viseli. Alig 10 évvel később az 1818—1821-ben készült nemesi összeírásban már 35 birtoktalanak minősíthető nemes családi neve van (ebből 8 új, de 2 kimaradt az 1809 éviekből). A férfi tagok száma ekkor már 235. Mindenesetre ebben az évben az egész megyében 1739 nemesi családot írtak össze, ebből 201 Cecén van, ide számítva persze a birtokos nemeseket is. 1828-ban 31 birtoktalannak minősíthető nemesi család nevével találkozunk (az 1818-as nevekből kimaradt 6, jött helyükbe 2). A felnőtt férfi tagjaik száma 198. Végül 1843-ban 42 birtoktalannak minősíthető nemesi családi név szerepel (tehát 11 új név van), 186 személlyel. Közülük 5 özvegyasszony, a többi férfi. Ekkor már a szegény nemesek egy része szolgai, mesterlegényi sorra szorult. Hunkár János béres volt, Konya Péter vándorló takács, Kovács József lakatoslegény, Kovács János, István és Ferenc béres, másik Kovács János és István takács mesterember, Kovács Pál mészáros legény, Kovács Ferenc Ágotán szolgál, Nagy Péter, Szálai Pál és Szakály Mihály katona (Nagy Péter huszár), Szakái János vándorló. Ekkorra jelentékenyen átalakult a birtokos nemesség is. Utoljára 1809-ben jegyezték fel, ki birtokos nemes, ki birtoktalan. 1819 után ugyanis már csak az érdekli az összeírókat, kinek van a megyegyűlésen szavazati joga, ami a birtokosokat és szegény nemeseket egyformán megilleti. Az 1809 utáni összeírásokból tehát nem következtethetünk arra, vannak-e új birtokos nemes családok is, csak azt állapíthatjuk meg, hogy