Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Záborszky Miklós: Csákvár (Forna)

munkások helyi csoportjai. így a móri járás három községében (Csákvár, Csákberény, Bodajk). Az alakulást az alispán nem engedélyezte, ami összefüggésben van az 1906-ban alakult koalíciós kormány közismert munkásellenes politikájával.

365 XXIII. Az Esterházy család a katolikus egyház érdekében végzett politikájának eredményeképpen a XIX. század közepére a lakosságnak kb. fele már katolikus volt. (1863-ban 4730 főből 2361).

366 A dualizmus korában azonban a protestantizmusnál is erősebb ellenség jelenik meg világszerte: a munkásmozgalom. Bár, mint feljebb rámutattam, Csákváron még messze volt az igazi veszedelem, mégis az ellene való védekezés sajátos eszköze a „keresztényszocializmus", a grófi család politikájának középpontjába került. Ezt a keresztényszocializmust a két világháború között keletkezett községi monográfia természetesen nagyra értékeli és sikeresnek állítja.

367 Felesleges érvelési módját cáfolnom, adataiból azonban kiderült, hogy a keresztényszocialisták a munkásmozgalom elleni harcukban fontosnak tartották, hogy a vezetés, az irányítás a vagyonosok kezén maradjon. Ebből a célból volt fontos, hogy a vagyonosok némi áldozatot hozzanak szociális intézmények alapításával, amelyeket igyekeztek lehetőség szerint az egyház kezére adni. Ennek feltételei Csákváron adottak voltak. Esterházy Miklós Móric gróf, aki maga az országos politikában ugyan csak egyszer lépett fel, a XIX. század utolsó éveiben, amikor az ún. egyházpolitikai törvények hatályon kívül helyezése céljából kimondottan katolikus, klerikális irányítás alatt szerveződő Néppárt egyik alapítója volt. Karitatív, keresztényszocialista tevékenysége azonban korábban kezdődött, és az országos politikában való csalódása és visszavonulása után, tovább folyt.

368 Magasztalója szerint itt zárdát, szegényházat, gazdasági intézetet, ifjúsági egyesületeket, katolikus kört alapított és bőkezűséggel tartotta fenn.

369 Hogy az uradalom vezetésében legkevésbé sem a szociális érdekek, hanem a nyereségvágy vezette, azt már láttuk. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy bérbeadott birtokainak óriási jövedelméből módja volt arra, hogy valamennyit a község javára áldozzon. „Szociális" politikájának legfőbb eszköze a Szent Vincéről elnevezett apácarend volt, amelyet 1883-ban telepített a gróf Csá/cuárra.

370 Iskolának és szegényháznak a régi kvártélyházat veszi meg, amely XVIII. századi barokk stílusban épült, kolostor céljára egy emeletes, kora eklektikus épületet emeltet.

371 A zárdához két óvoda, leányiskola, kórház és szegényház, továbbá árvaház tartozott, melynek 1932-ben 30 lakója volt. A szerzetes nővérek társadalmi tevékenységet is fqlytattak 1883 és 1918 között, 5 különböző vallásos egyesületet alapítottak.

372 A szociális intézmények közül legfontosabb az uradalmi kórház volt. Ezt már 1832-ben alapították, majd 1889-ben bővítették. Emeletes épületét szellőztetővel és fürdővel látták el. Két kórtermében 12 ágy volt és 2 különszobában egy-egy ágy. Az orvosi teendőket az uraradalmi orvosok látták el, az ápolást két szerzetes ápolónő végezte. A "gyógykezelés" valláskülönbség nélkül, az uradalom alkalmazottjai számára ingyenes volt. 1932-ben 153 beteget ápoltak, 2928 ápolási nap-