Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Záborszky Miklós: Csákvár (Forna)

is az, hogy a legtöbb szakma egy-két emberrel képviselteti magát. A ta­kácsok viszonylag nagy száma a juhtenyésztéssel függ össze, a kovácsok, bognárok a mezőgazdaság kisegítői. Csákvár a „favidék alcentruma". 354 Ezzel függhetett össze az ácsok, bognárok nagyobb száma és a két, egé­szen különleges ,,botfaragó" iparos léte. A fafeldolgozók aránya összes­ségében azonban nem különösen magas. Fényes Elek 1851-ben iparosai közt csak a harang- és kolompkészítőket emeli ki, mint iparosokat (akik valószínűleg a kovácsok közt szerepelnek az összeításban). 305 A XIX. század végén, mint jellegzetes háziipart említik meg a vessző fonást és szalmakosárkötést. 356 Csákváron egész különleges helyet foglalnak el a fazekasok. Számuk már 1828-ban is rendkívül magas volt, arányuk később is feltűnően megnövekedett a többi iparoshoz képest. Termékeik szépek voltak, ezért országos hírük volt, de a kezdetleges technika megakadályozta őket ab­ban, hogy gyárszerűen, azaz olcsón és jobbat termeljenek. 357 Volt kísér­let arra is, hogy fazekasipari tanfolyamot szervezzenek, maga a keres­kedelmi miniszter is foglalkozott a kérdéssel, ennek eredményéről nem tudunk. 358 A céhek megszűnte után az iparosok társadalmi társulási formái az „ipartársulatok". 1884-ig öt ipartársulat alakult. 359 Alapítás éve: Tagok száma: Csákvári Vegyesipar Társulat 1874 96 Csákvári Takácsipar Társulat 1875 18 Csákvári Csizmadia Iparosok Társulata 1875 32 Csákvári Alsóvárosi Fazekasok Ip. társ. 1875 83 Csákvári Felsővárosi Fazekasok Ip. társ. 1875 56 Feltűnő, hogy két fazekas ipartársulat is van, és tagjainak száma annyi kb., mint a többi ipartestületeké összesen. 1901-ben működik még kovács, lakatos, kerékgyártó egyesült ipar­társulat is. 360 Csákváron voltak mészégetők is. Ezek a regálejogok megszűnése után is az uradalomhoz kapcsolódtak, tekintve, hogy a nyers- és fűtő­anyagot egyaránt az uradalomtól kellett beszerezniük. 361 A kereskedelem sem fejlődhetett megfelelően, hisz annak nagyrésze is uradalmi regálejog volt. így a csákvári három fogadó (Hattyú, Ga­lamb, Szarvas) a hozzájuk tartozó italmérés, valamint 20—50 hold föld­terület 1889-ig 200—500 forint bérleti díjért különböző bérlők kezében volt. 362 1 8 8 9-ben a község magának váltotta a kocsmáltatási jogot. A kocsma és bolt épületeket is eladta az uradalom. 363 A mezőváros már a XVIII. század óta jelentős országos és heti vá­sárral rendelkezett. Kirakodási és helypénzszedési jogát az uradalom mindig bérbeadta. Évi bére 1860 körül 111, az 1880-as években már 300 forint. Az uradalom annyira igyekezett minden fillért beszedni, hogy még a búcsútartásért is kért 1—2 forintot. 364 Tekintve, hogy a község­ben nagyüzem nincs, következésképpen a kisipari segédeket nem tekint­ve, munkásságról sem beszélhetünk itt, és hiányoznak a munkásszervez­kedés különböző formái is. Mégis, mint az országban másutt, a mezőgazdasági proletariátus kö­rében itt is megindulhatott az erjedés. 1906-ban megalakultak a föld-

Next

/
Thumbnails
Contents