Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Záborszky Miklós: Csákvár (Forna)

keiről kiszorítani. A jobbágyság ekkor is szívósan védekezik, sőt megkísérli visszaszerezni azt a néhány telket is, melyeket a földesúr, úgy látszik észrevétlenül, elvett.

154 A per valószínűleg nem ér véget 1848 márciusáig. XI. A XVIII. század elejéig a falu szükségleteit néhány kisiparos látta el. Első összeírásuk 1737-ből származik, amikor egy szabót, egy mészárost és egy kovácsot írnak össze, de nem közlik a takácsok és fazekasok számát, csak annyit, hogy fizetnek 8, illetőleg 6 forintot.

155 Az 1759-es összeírás egy téglavetőről, egy bognárról emlékezik meg. Ugyanakkor már működött szárazmalom és téglavetőház.

156 1764-ben lépnek fel először együtt a csákvári kézművesek, amikor kérik, hogy ne fejenként kelljen adózniuk, mert mesterségük után lerótták a taxát. A megyei közgyűlés azonban elrendeli a következőkben is a fejenkénti adózást.

157 A váli csizmadiák 1801-ben már követelik, hogy önálló céhet alkothassanak. Ez arra mutat, hogy a csákvári csizmadia céh már hosszabb múltra tekint vissza.

158 1803-ban a vértesaljai takács céhből akarnak kiválni a csákváriak, és önálló céhet alkotni.

159 A később oly híressé vált csákvári fazekasok céhe 1805-ben folyamodik céhprivilégiumért.

160 A céhprivilégium megadásának pontos idejét nem ismerjük, de nagy területen működő iparnak céhközpontja volt Csákvár, mert 1826-ban a móri fazekasok is arra panaszkodnak, hogy felszabadítandó inasaikat kénytelenek Csákvárra küldeni.

161 A szabómesterek 1807-ben a tőlük 1805-ben elvett artikulusok visszaadását kérik.

163 Feltűnő, mennyire megszaporodtak a XIX. század elején a csákvári iparosokról szóló adatok. Valószínű az uradalom megélénkülő élete vonzotta ide az iparosokat. Céh artikulusokat 1817-ben kapott a bognárok, ácsok, kovácsok céhe (vértesaljai néven) és a takácsok ugyancsak vértesaljai néven 1817-ben még a vargák, szíjgyártók, nyergesek és kézművesek céhe.

183 1826-ban kéri a csizmadia céh, a tőlük 19 évvel ezelőtt elvett privilégiumok viszszaadását.

164 1 8 2 7-ben a csizmadiák céhe kapott privilégiális cikkeket. A privilégium 49 csikkelyből áll. Az inasok tanulópénzét 1 forint 30 krajcárban határozza meg, és jobbágyi elbocsátó levelet kell bemutatniuk. Az inastól szigorú engedelmességet követeltek. A legény számára kötelezőek voltak a vándorévek. Szigorúan tiltja a legények bármiféle szervezkedését. Részletesen intézkedik a mestervizsgáról és a mester taksájának befizetéséről. Különösen fontosnak tartja még a mestereknek szigorú kézbentartását.

165 A céhek tagjai fölött a gyülekezet ítélkezik, a különböző céhek ügyeiben pedig a mezőváros elöljárósága. A céhek még a nemesek ellen is felléptek, ha azok érdekeiket sértik. Így 1825-ben a takácsok nemes Varjas József ellen benyújtott panaszát megvizsgálva megállapította a megye, hogy Varjas a céhet mocskoló szavakkal illette.

166 A céhek működése szoros kapcsolatban áll az uradalommal is, hisz problémáikat az uradalom a gazdasági ülésein rendszeresen megtárgyalta.

167 1828-ban az iparosok száma:

168