Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)
Községtörténeti tanulmányok - Záborszky Miklós: Csákvár (Forna)
bi erdei tisztás (346 hold), erdős legelő (949 hold), hegyes, sziklás (962 hold) és erdő (294 hold). 126 Legfontosabb állat sokáig a juh. Az egész uradalomra jellemző volt már a XVIII. században a juhtenyésztés. A bérlők általában saját, de időnként urasági birkákat is legeltettek. 127 A birkatenyésztés a jobbágyok közt vagyoni rétegződés forrása lett. 128 1696-ban egy kézben van a hetven birka. Igen magas már az 1710. évi 378-as szám. (Nem valószínű, hogy ebben sok kecske lett volna.) A juhok után 1728-ban már dézsmát fizettek, ennek összege 46 forint 85 dénár. Ekkor már nagyobb fokú állattenyésztést folytathat az uradalom is ezen a területen, hisz 12 marhapásztort írt össze, 1759-ben pedig a juhász (valószínűleg juhászok) 2 4/5 jobbágytelekkel is rendelkezik és az exemptek közt szerepel. Ezenkívül az uradalom vagyonában szerepel a juhakol is. Úgy látszik, a jobbágyok megfelelően tudták gondozni a birkákat. 1764-ben a szerződés szerint ugyanis az uradalom pénzt ad a mezőváros jobbágyai részére, melyen azok 1000 birkát vehetnek. Ezeknek a birkáknak mindig meg kellett maradni, és minden birka után 18 garast fizettek. A haszonvétel az övék maradt. Saját birkát is tarthattak, dézsma és kilenced kötelezettsége nélkül. A tó helyén lévő réteket ingyen használták, sőt az akolhoz az uraság fát adott. A szerződés szerint, ha valamely jobbágy a juhok tartására alkalmassá lett volna, a község ezeknek is adhatott engedélyt juhok tartására. 129 Azonban úgy látszik, az 1770-es években a juhtartás mégsem fejlődött a kívánt mértékben. Tartásuk a parasztok számára valószínűleg terhes volt, és a gazdák 1768-ban már tiltakoztak ellene, arra hivatkozva, hogy a szerződést annak idején a bírák kötötték, a falu érdekei ellenére. 130 A birkatartás lassan elsorvad. 1778-ban szabályozza az uradalom a juhtartást. Csákvár még az első osztályba tartozik, ahol minden telkes 25 anyajuhot tarthat. 131 1800-ban 2322 db birka van a jobbágyság birtokában. A parasztság azonban ekkor már azért panaszkodik, mert saját birkáit nem tudja eltartani. Az uraság saját juhaival ugyanis tönkreteszi a legelőt. A vádat természetesen igyekszik a birtokos a parasztságra visszafordítani. 133 Még ebben az évben az uraság megtiltja a parasztoknak a birkák tartását, hiába érvel a jobbágyság jogi képviselője azzal, hogy anyagi helyzetüket mennyire befolyásolja a birkatartás, az uradalom fiskálisa hangoztatja, hogy 1800 előtt 740 marha volt a faluban, 1805-ben 1905. (Érdekes és jellemző, hogy az 1808-as és 1828-as összeírásokban jóval kevesebb szarvasmarhát mutatnak ki.) Az uradalom és az úriszék fenntartja a földesúri tilalmat, a megyei törvényszék is helybenhagyja az ítéletet, és ezzel a csákvári birkatartás a gazdák részéről véglegesen befejeződik. 134 A marhatartás azonban továbbra is fontos a faluban, bár 1836-ban azért panaszkodnak, hogy ámbár gazdasági életük legfőbb ága a marhatenyésztés, silány legelőjük miatt lassan kifogynak marháikból. 135 A marhák száma valóban csökken, 1847-ben csak 1460 marha legelt itt a perirat szerint. 136 A község mellett mindig óriási erdő terpeszkedett. Ebből azonban a község sohasem részesedett. Mint fentebb láttuk, erdei munkára gyakran vet-