Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Záborszky Miklós: Csákvár (Forna)

gyedévig engedik meg a jobbágyoknak, ami ellentéteben áll az urbárium általános szabályaival, melyek szerint évi hat hónap bormérés illeti meg a jobbágyokat, ha bort termelnek a határban.

119 Ebben az évben arról is panaszkodnak a jobbágyok, hogy a Hosszú-hegyi szőlőkről nem 1/8adot, hanem 1/5-öt szednek.

120 A szőlőtermelés a feudalizmus utolsó évtizedeiben is, ha nem is alapvető, de fontos ága marad a helység gazdálkodásának. III. TÁBLA AZ ÁLLATTARTÁS ADATAI 1696—1846

121 1696 1702 1710/11 1711 1774/75 1797/98 1808 1828 1846/47 ökör 80 78 157 246 180 334 222 148 Ló 19 55 103 327 376 654 622 380 Növendékmarha bS 3 87 92 23 — 101 33 — Tehén 70 129 168 169 87 404 254 58 Borjú m — —i 41 28 339 15 — Csikó — o rf — — — — 119 16 101 Juh M 378 262 174 380 — — — Sertés 81 O o — — 132 47 204 235 — IX. Az állattenyésztésről a már említett, egykorú összeírásban közölt, és mellékelt táblázatban bemutatott adatok még a családokra és földekre vonatkozó adatoknál is bizonytalanabbak. Különösen a két 171 l-es adatsor ellentétei szembetűnőek. Az 1828-as összeírás a valóságnál biztosan jóval kisebb állatállományt mutat ki, ami annak következménye, hogy 1771-ben és 1828-ban a nyilván ridegen tartott növendékmarha-állományt sikerült elrejteni az összeírok elől, azok meg kellett, hogy elégedjenek a bemutatott kevés állattal. Mégis nagyjából világosan látszik, hogy eleinte a súly az állattartáson volt. Földet akkor még csak saját szükségleteikre és az úrbéri szolgálatra műveltek. Később a jobbágyság telki állományával nőtt az állatállomány is. Világos, hogy a számos állatok közül a XVIII. század közepéig az ökör, azután a ló volt a fontosabb. Ekkortól lehettek a csákváriak híres fuvarosokká, akik messze földre fuvaroztak lovaikkal.

122 1768-ban az urbárium szerint ridegmarhákkal is rendelkeztek, amelyeket Fornán legeltettek, és minden ridegmarha után 25 dénárt fizettek a földesúrnak.

123 Foglalkoztak méhészettel is. Az 1710—11-es összeírás szerint a helységnek 24 kas méhe volt, ami még részben gyűjtögető életmódra vall.

124 Az állattartáshoz nélkülözhetetlen rétek közül már 1696-ban a telkekhez tartozik egy-egy szekér szénát termő rét, 1702-ben az összeírás 100 hold legelőről beszél, az 1768 és utáni rét és réti földek helyzetéről már feljebb részletesen írtam. A Mária Terézia-korabeli urbárium szerint a gazdáknak legelőjük a község határában egyáltalában nincs, ebben az időben az uraság megígéri, hogy átengedi a Tölcsér-mezeje, Vásár-hegy nevű helyeket legelőnek.

125 1805-ben a legelő 5026 hold, de ebből csak 1463 hold a jó, a töb-