Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Záborszky Miklós: Csákvár (Forna)

uradalom számos községe szerződés szerint fizetett. Megkísérlik ennek bevezetését itt is. Ez azonban kudarccal jár, mert Csákvár mindig az urbárium szerint fizetett.

105 1769-ben kötnek a deserta (puszta) földek bérletére szerződést. Minden nyolc pozsonyi mérő után 1 forintot fizet a parasztság.

106 1774-ben újabb bérleti kontraktust kötnek nyolc évre, ismét évenként és holdanként 1 forintért. (Ezúttal kb. 578 holdra.)

107 Ezt a szerződést úgy látszik, később megújították, mert csak 1795-ben a városi elöljáróság mondta fel a bérlők tudta nélkül, bár a bérlők szerették volna azt meghosszabbítani.

108 Már 1774-ben köt az uradalom egy másik kontraktust 26 német zsellérrel. A bérlet területét nem ismerjük, így azt sem tudjuk, mennyire voltak súlyosak a terhek. Annyit azonban ismerünk belőle, hogy ezt a földet ekkor már három nyomásban művelték.

109 1796-ban a földesúr három évre bérbe adja földjei egy részét, melynek minden holdja után már 3 forintot kér, de jellemző, hogy „igaz" bérért (20 dénár gyalog és 40 dénár igás munka után) bármikor napszámos munka követelnető a bérlőktől. A vetés egy része őszi, más tavaszi (tehát itt is három nyomásban dolgoznak), a bérbe adott szántók bevetett összterülete 1795-ben 222, 1797-ben 315 magyar hold. A szerződés külön hangsúlyozza azt, hogy a földeket jól kell megművelni.

110 A rosszul gazdálkodó bérlőktől az uradalom rendszerint elvette a bérletet. Ez történt 1828-ban Tálligeten.

111 Bár az 1828-as összeírás szerint a parasztság legnagyobb része kb. 1/4 telkes, mégis a gazdák viszonylag jómódúak lehettek, hisz a robot jellegű munkák jó részét fizetett munkásokkal végeztették.

112 1800 körül egy levélben keserűen panaszkodik a parasztság, hogy telkeiket az úr elvette és részben árendába adta, részben kertet csinált belőle (nyilván az angolkertről van szó). A mezőket pedig Boglár kapta meg. A robotot pedig 52 napról 56 napra emelte fel az uraság.

113 Ezt most panaszolják, noha a robot már az 1768-as urbárium szerint is ennyi volt. VIII. A szőlészettel valószínűleg még a török idők előtt, de legalább a török időkben foglalkoztak, hiszen 1696-ban és 1702-ben egyaránt megemlítik, hogy szőlőhegye nem terem, alkalmasint az elhagyatottság miatt, de már 1696-, majd 1711-ben volt valamennyi szőlő. 1711-ben 164 3/4 akó bor volt a termés. 1715-ben 48, 1720-ban 73 „kapás" szőlője volt, 1728-ban 150. Ezután bordézsmát fizettek.

114 Az uradalom sokáig egyáltalában nem foglalkozott szőlészettel, és borát jobbágyoktól szerzi meg dézsmaképpen vagy pénzért.

115 Nyilván ez volt az oka annak, hogy az uradalom ösztönzi a parasztokat szőlőtermelésre. Így 1738-ban a Kotló-hegyet, majd a Hosszú- és Zöld-hegyet adja ki az uraság betelepítésre. 12 évre szabadságot ad a parasztságnak a dézsma alól.

116 1740-ben a Kőlik-hegyen ad újabb engedélyt 29 jobbágyának tíz évi mentességgel, és ennek eltelte után a termés 1/8-át kívánja tőlük.

117 Hasonló feltételek alatt adott engedélyt újólag a Kotló-hegyen.

118 Az 1764-i szerződésben már arra is kötelezi a gazdákat, hogy a törkölyt is kötelesek „vételár mellett" frissen átadni az uraságnak. A bort, sert, pálinkát pedig kötelesek ingyen behordani a kocsmába. Az urbárium szerint 1768-ban bormérést csak ne-