Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Záborszky Miklós: Csákvár (Forna)

tolták a jobbágytelkekhez, a földesúrnak lényegében jól jövedelmezett, hisz ugyanazokat a terményszolgáltatásokat kapta, mint a telki földjei után, és a parasztok sem jártak rosszul, mert telkük nem növekedett, és így robotjuk sem emelkedett. A földesúr új kenderföldeket jelöl ki, egyes réteket azzal a feltétellel hagy a parasztok birtokában, ha az országút mellett árkot ásnak. Az irtás igen jelentékeny mennyiségű volt. 1768-ban 2999 pozsonyi mérő, részben csákvári, részben boglári irtást vesz el az uraság." A megkövetelt robot összege 1696-ban évi 52 igás munkanap, amennyi megegyezik az országban általánosan megkövetelttel. Annál furcsább, hogy 1728-ban a féltelkesektől heti három napi igás robotot követel, ami olyan fantasztikusan nagy mennyiség, hogy úgy is nehéz lett volna végrehajtani, ha a fél telek, mint feljebb láttuk, valójában egy úrbéres telek volt. A robot ekkor az összes kötelezettség között a legsúlyosabb (összértéke 2888 Ft, míg a kilencedé 603). Ebből arra lehetne következtetni, hogy már ekkor a községben nagyobb mértékű allodiális gazdálkodás folyt. Nem volt a zsellérség sem mentes a robottól. 1696-ban a házas zsellérekre a jobbágyokkal együtt 52 napot, a háztalanokra 9 napot róttak ki robotul. 1728-ban a házas zsellérek elvileg heti 3 napot gyalog robotolnak, a lakók heti egy gyalog robotot adnak. Viszont még 1764-ben is az úrbéri szerződés szerint a robot legnagyobb részét pénzben kellett megváltani (negyed telkenként 12 Ft 50 dénárért). Az 1728-as óriási jobbágyi robotkövetelés tehát tulajdonképpen a pénzben fizetett földbérnek burkolt felemelése. 1768-ban Mária Terézia urbáriuma szerint a zsellérek 1 forint cenzust fizetnek, az országos rendeletnek megfelelően. Az 1764. évi úrbéri szerződés szerint a robotváltság mellett fertály-helyenként egy öl fát kell vágni, két halastavat rendbehozni, a halat Kecskédre bevinni, gabonát a Dunához hordani, a magtárban forgatni.

100 1768-ban arról számolnak be, hogy Tatára borért, sörért kell járjanak, Dunaalmásra szemes terményt behordani, onnan materiát visszaszállítani.

101 Ez viszont érdekes módon kevés mezőgazdasági munkát ír elő, tehát azt bizonyítja, hogy alig volt allodiális gazdálkodás, amelyben robot munka kellett volna. Az 1768-as urbárium szerint csakl az 1764-es szerződés volt hatályban, más szerződésről nem tudnak. 1768-ban egy telekre mért kötelezettségek: évi 56 5/8 nap marhás robot, 1 öl fa, 6 font kenderfonás, 1 icce kifőzött vaj, 2 kappan, 2 csirke, 12 tojás, tehát valamivel nagyobb a királynő által előírt kötelezettségeknél.

102 1760-tól a tizedet is a földesúr bérli, így még jobban összefonódik a falu és uradalom élete. 103 Az urbárium után a jobbágytelek jogi helyzete tisztázódott, és az uraság, mint országszerte, úgy itt is arra törekszik, hogy földjeit másképp hasznosítsa, mint a jobbágytelkek növelésével. Bár az allodiális gazdálkodás a század végén nem lesz még nagyobb mértékű, a jobbágytelkek mértéke 1768 után már nem változik lényegesen, de az 1847-es perirat szerint az uraság 500 holdat kisajátított időközben, és ezzel együtt 7 jobbágytelek tűnt el. Igaz lehet, az uraság joggal hivatkozott arra, hogy az urbárium idején 1100 négyszögöles magyar holdakban számoltak, és így a többi jobbágytelek nőtt meg az eltűntek rovására.

104 A nagyobb jövedelemszerzés eszköze ebben az időben a bérletek létesítése, illetve az úrbéri szolgáltatások valamilyen módú emelése. Az