Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Záborszky Miklós: Csákvár (Forna)

resztes konventtel szemben. 34 1519-ben a király Gesztes várával együtt annak tartozékaként Török Imrének adományozza. 35 Krasztina szerint Török Imréről leányára, Török Zsuzsára, Nyári Pál feleségére szállt, így került a Nyári család birtokába, 36 1636-ban Nyári István javai közt írják össze a falut, 37 1638—39-ben földesura a Csáki család. 38 Ez azon­ban csak átmeneti állapot lehet, hisz az Esterházyak a Nyáriaktól szer­zik meg a birtokot. A gesztesi uradalom utolsó és több mint 300 éven át birtokos család­ja az Esterházyak. A család vagyonának megalapítója Miklós nádor, a „szenvedélyes birtokszerző" szerezte meg magának Gesztes várat és ja­vait 39 nem éppen olyan dicsőséges módon, ahogy azt Krasztina és Ká­roly leírják. Amint első, úgy második házasságában is gazdag özvegyet szemelt ki magának a földesúr, ezúttal özvegy Thurzó Imrénét, Nyári Krisztinát. Sógornőjét, a Nyári család gesztesi uradalmának örökösét a család Túróc megyei cserebirtokára szorította vissza, és az értékes ura­dalmat egyre gyarapodó jószágai közé sorolta. 40 Miközben azonban birtokosai cserélődnek, a falu helyzete megvál­tozik, és mint az ország nagyrésze, a vidék többi falvaival együtt való­színűleg elpusztult. Már az 1543. évi hadjárat idején a szultán Eszter­gom—Tata—Csákvár vonalon haladt végig, 41 majd a fehérvári szand­zsák megszervezésekor a török hódoltság Csákvár—Seregélyes—Kálóz vonaláig terjedt. 42 Már 1543-ban a tatai hajdúk Csákvárnál is megütköz­tek a törökkel. 43 A környező kisebb erősségek elpusztulnak, a nagyobb várak (Tata, Esztergom, Veszprém, Székesfehérvár) urai állandóan vál­toznak. 1626-ban Komárom megyéhez tartozik, de nem vetettek ki rá adót, mert szabad évei még nem jártak le. 44 Nyilván újjátelepített falu, az új telepítéskor rendszerint kap­tak néhány évi adómentességet az új telepesek. Ez tehát arra mutat, hogy a falu közben teljesen lakatlanná vált, 1626-ban pedig még nem te­lepítették újjá. 1635-ben összesen két portája van, 45 1638—39-ben összesen egy, 46 1648-ban nyolc, 47 1 650-ben öt. 48 Közben 1656-ban újabb csatát vívnak határában a magyarok és tö­rökök. 49 A török idők végéről több összeírás is ránk maradt. így 1685-ben öt lakott, s húsz puszta telket írnak össze. A keresztény úrnak fizetnek hegyven kősót vagy negyven forintot, s egy vaddisznót. 1696-ban viszont úgy tudják, hogy a török idők végén csak nyolc forintot fizettek robot helyett, és ezenkívül adják a kősót és vaddisznót. A töröknek tett szol­gáltatások közölt adatai erősen különböznek. Az 1685-ös adat szerint ti­zenkét forintot, sessióként ötven dénárt, s egy kocsi fát vagy szénát fi­zettek, valamint fél pint vajat és a tizedet. Az 1696-os adat szerint ti­zennyolc forintot, tizennyolc kocsi tűzifát, szénát, tizennyolc pint vajat, fejpénzenként tizenhat forint húsz dénárt, egy vágómarhát, minden kecs­ke után két dénárt fizettek. Megadták továbbá a török császárnak a tel­jes tizedet, s kötelesek voltak robotot is végezni. Külön adományként még négy sertést is adtak. Tekintve, hogy 1696-ban már csak emlékek éltek, az 1685-ös adatokat autentikusabbnak kell tekintenünk. 50 Az ada­tok ellentmondóak. Elképzelhető, hogy a helyzet évről évre változott. Ebben az időben a falut a török már elpusztította és lakói Tatára

Next

/
Thumbnails
Contents