Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Takáts Endre – Várnai Tamás: Balatonbozsok

A község a Mezőföldön Enying, Lepsény, Balatonfőkajár és Siófok között fekszik. Az 1950. megyerendezés előtt Veszprém megye enyingi járásához tartozott. Ma Fejér megye székesfehérvári járásában fekszik, 1966tól közigazgatásilag Enying nagyközséghez csatolták, ma már csaknem teljesen összeépültek. Legkorábbi ismert, 1850-es térképét

27 szemlélve a falu települési formája szalagtelkes (láptelkes) sorfalu, melynek keskeny telkei a tőle keletre húzódó patak mocsaras árterületének gátjaihoz igazodnak, és a falut É—D irányban átszelő, Lepsényről Enyigre vezető főútvonal mellett sorakoznak.

28 A vidék sajátos felszíne, a löszös, folyóvízben szegény mezőföldi táj, a Pannontábla széleinek megtöredezésével alakult ki. A mélyen fekvő völgyekben összegyűlik a víz és a gátak között poshadt állóvizek vannak. A jól termő feketeföld, mely keletebbre található, csupán a Mezőföld alacsonyfekvésű fennsíkját nem borítja, itt nagy térséget foglalnak el a mezőségi talajok, egyformán beborítva a pannonrétegeket és a diluviális durva homokot, a fiatal futóhomokot és az árterületeket. A növénytakaró sztyeppe jellegű, fátlan, puszta terület.

29 Bél Mátyás Veszprém megye leírásában

30 az enyingi járás („Alsóbb járás") területét egy „a hasától a farkáig fogyatkozó halhoz" hasonlítja, mely ,,lágyan ereszkedő lejtővel egyre szétterültebb és laposabb, különösen, ahol Fejér és Somogy megye határai közbezárják. „E szétterülő vidék talaja előbb sziklás és kavicsos, majd porhanyósabb, de híjával van az erdőknek és a vizeknek." A határ legkorábbi leírása a Tengerdy örökösök 1631. évi osztályegyezségében olvasható.

31 Itt kirajzolódik az Enying felől Lepsény felé végighúzódó (É—D irányban) „Enyingi út"; a Lepsény felől eredő Bosok folyó völgye és a Bodzás láp („Bozas lapa") határrész, mely a folyó árterületében tenyésző növényzetről kaphatta nevét. A leírásban szerepelnek az enyingi határ mentén parlagon hagyott szántóföldek („paragj föld"), majd észak felé, Kis Bosok irányába haladva, a település mögött húzódó káposztáskertek, Kis Bosok puszta határában kaszáló rétek, tőle nyugatra le a „szentegyházig" (templomig) ismét kaszálók. A határ észkanyugati részén húzódnak a tekeresi szántóföldek, melyektől keletre moharral bevetett földeket találunk. Tengerd puszta Lepsénnyel határos, szántóföldjei Tószegre dűlnek (későbbi Tómellék?). „Csókamai" határrészt is említenek, és a „ten-i gerdi kaponát", mely feltehetően egy kis kápolna lehetett. Az 1696-os öszszeírás

32 szerint „a vidék nagyon leromlott, erdeje nincs" 1698-ban a határok elmosódásáról nyújtanak be panaszt gr. Eszterházy Pál nádornak az itteni nemes családok. „Nagy Bosok possesiójuk, valamint Kis Bosok prediumuk . . . határai Enying és Lepsény felé . . . bizonytalanok lettek ... és emiatt sok controversia van.

33 A „Bozok fluvius" itt ered az 1702-es összeírás szerint, s a sík helyen fekvő Bozok falu határa jó. „A Bozsokon eredő folyó, miután a hegyen települt Enying falun keresztülfolyik, a Sióba ömlik."

M Már 1696-ban 4 puszta telket említ az összeírás, 1716-ban pedig Bozsok helység, mint újonnan betelepítendő szerepel a vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvben

35

, a fokozatos benépesülésből sorozatos határvita támad. 1719-ben a Káptalan-Bosok és Lepsény közötti határok válnak vitássá.

36