Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Takáts Endre – Várnai Tamás: Balatonbozsok

1738-ban a Lepsény falut és Tengerd prediumot elválasztó

37

, 1744-ben pedig a Bozsok és Enying közötti határokról tesznek tanúvallomást.

38 A XVIII. században, mikor még gyér lakosságú volt a terület, nem építettek költséges malomárkokat, s mivel nem volt olyan nagy szükség termőterületben, egyszerűen derékban átszelték a völgyek egész szélességét, s a gáton lecsurgó víz erejét használták malmok hajtására.

30 Egy ilyen kísérletről olvashatunk az 1719-es határvita kapcsán. Felmerült ,,a Sió folyásának egyesek általi elrekesztése, mely Zádori Mihály prépost úrnak nagy kárt okoz, mivel megakadályoztatik a halaknak az ő területére való felúszása." A megye kiküldöttének feladata az első megintés volt, az esküdtek közül pedig egy a gát eltávolítására adott intést/'

0 A XVIII. század eleji állapotokat így rögzíti Bél Mátyás Notitiájában: „Bosok szegény kis falu. Észak felől Enying faluval szomszédos, tőle csak egy közbeeső mocsár választja el, melyen túl kelet felé Lepsény fekszik; határos többek között északról Kajárral, nyugatról Szabadival. Földje hitvány és szűkös, sík mezei föld." Ugyanő a korábbi forrásokban Bozok fluviusnak nevezett patakot Szent György falu fölött eredezteti: „A falu fölött bugyog ki egy mocsár, mely jobb felől Lepsénybe, Bozsokra és Enyingre folyik.'"'

1 Az úrbérrendezés idejében, mint Mezőségen fekvő, minden erdőtől megfosztott helység van feltüntetve, a „község területén szőlőhegy nincs, legelőjük elegendő, a rét harmadosztályú."

42 A II. József korabeli katonai felmérés''

3 melléklete pontosan behatárolja távolságát a környező helységektől. Eszerint Enying J 2 óra, Akarattya vendéglője 2 i

/

2 óra, Lepsény 1 '/

2 óra, Kajár 2 óra, Gaja vendéglő pedig 1 óra járásra fekszik tőle. A község mindenünnen látható, széles völgyben fekszik. Földútjai vannak ugyan, de állapotuk jó. Ekkor két nagyobb kőépület található itt; a templom, mely a falun kívül fekszik, jelentéktelen kis épület, valamint a mély völgyben a Tiszta vízzel sezmben fekvő major masszív építménye. A folyót itt „Tiszta Víz"-ként említik, melynek ellentmond leírása, ugyanis „iszapos medrű, sűrű náddal benőtt, szélessége és mélysége nagyon különböző", Kajárról folyik Lepsény felé. Az enyingi és lepsényi határ csak a folyó mocsaras medre fölötti hídon közelíthető meg. 1802-ben új határnevekkel találkozunk egy birtokeladás kapcsán \

Vl „Szolid hegyi dűlő", „Rövid dűlő", Halomi dűlő", „Tsutska dűlő". Széles J. 1850-es térképén

45 — a birtokrendezés előtt — a falu É—D irányban van ábrázolva. A térkép színes, a művelési ágakat is jelöli. A mocsaras láp keleten húzódik végig és egy helyen, a községtől északra tóvá szélesedik — a házak egy sorának telkei ide nyúlnak le. A főút (Enying—Lepsény) a település közepén kettéágazik. Az elágazástól nem messze fekszik a templom és a temető is. Az út újra elágazik: baloldali ága nyugatra fordul és Kétcsapásköz, Tekerés dűlők között Fokszabadiba (Siófok) visz — Postaútnak is nevezik —, jobb oldali ága pedig északra fordulva Veszprém felé vezet. A Posta úttól ÉNY-ra fekszik Fakép-halom. Délkeleten, az enyingi határ közelében vályogvető hely van bejelölve, a határon itt híd áll. A falu Kétcsapásközi dűlőjében zsidó temető található. Északon a lepsényi úttól keletre fekszik Kis Bozsok puszta, melyet gémeskút jelez. A később Tóntúlinak nevezett határrész Enying és Lepsény közé ékelődik be. Fényes Elek a Balatonhoz közel fekvő községként említi „Bozsok" falut, leírása szerint kevés erdeje és bortermesztése is van.

46 Az 1858-as kataszteri felméréskor készített térképen a következő határnevek szerepelnek: (délről