Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Baracska

A puszta benépesítését a Gellért és Szüts család 1720 táján kezdte el. Egy 1748. évi tanúvallomásban Lajos András azt vallotta, 29 éve költözött Baracskapusztára (tehát 1719-ben), mint csősz. Pintér János juhász és Cseresnye Péter zsellér 18, illetve 19 éve laknak a pusztán, tehát 1729—30ban költöztek oda.

,y 1738-ban már annyian laktak a pusztán, hogy egy 30 — mások szerint 60 — személy befogadására alkalmas kálvinista oratóriumot tartottak fenn, mely 1729 táján épült, amikor a Szüts és Gellért család is ide költözött, és azután itt gazdálkodott.

63 A közbirtokos földesurak ugyanis mind reformátusok voltak, de 1747ben már zselléreik voltak és néhány vagyontalan nemes bérlőjük is. Az ezévi veszprémi püspöki összeírás szerint ekkor élt a pusztán 17 katolikus, 12 vegyes vallású házaspár, 44 gyónásra képes (azaz hét éven felüli) és 18 gyermekkorú, összesen 62 lélek."

1 A két évvel korábban kelt, jelenleg Székesfehérváron őrzött összeírás ugyancsak összesen 62 főt tart nyilván, akik közül 47 gyónásra képes. 15 pedig gyermekkorú. A házaspárok száma eszerint 16 katolikus és 1 vegyesvallású."'' A két összeírás adatai egymásnak ellentmondanak, úgy tűnik egyik sem precíz, az illetékes plébános távolabbi faluban élt és hallomás alapján jelentett, pontos vizsgálat nélkül. Csak a hét éven aluli gyermekek csekély száma egyezik, amit eszerint nagyjából reálisnak fogadhatunk el. Ez azonban azt is bizonyítja, hogy a település még meglehetősen új, fiatal házaspárok költöztek ide. Két évtizeddel később, 1769-ben már precízebb az összeírás, a lélekszám háromszor akkora (a már itt született gyermekek is felnőttek, újak is költöztek ide). A 169 lélekből azonban 155 református, 7 evangélikus és csak 7 katolikus."

11 Hogy az előbbi összeírásokban állított nagy számú katolikust tévesen jelentették, azt mutatja az az elszánt küzdelem is, amit a puszta közbirtokosai és lakói ekkor már évtizedek óta folytattak a református oratóriumért, levitáért és iskoláért. Ha kissebbségben lettek volna, ezt a harcot nem vívhatták volna végig. Bár az sincs kizárva, hogy az ide költöző szegény sorsú magyar és szlovák zsellérek itt a pusztán kizárólag református hitoktatáshoz jutottak, ha hozzájutottak, és régebbi vallásukra tekintet nélkül a reformátussághoz csatlakoztak. 1769 után Baracskán, mely még mindig pusztának minősült, a lakosság szaporodása igen felgyorsult. Nyilván azért, mert a közbirtokos nemesek majorsági birtokain most vezették be a nagyobb arányú földművelést. II. József 1784—1786 között végzett népszámlálása hétszer akkora lakosságot jegyzett fel, mint 1769-ban az egyházi összeírás. Most már 151 házban 1150 lakost találtak. Közülük 1129 keresztény, 21 izraelita, akik 242 keresztény és 5 izraelita családot alkottak. A keresztények közül 551 a nő, 204 a 12 éven aluli, 38 pedig a 13 és 17 év közötti gyermek. A nagyobb gyermekek jóval alacsonyabb száma nemcsak a nagy gyermekhalandóságot jelzi, de azt is, hogy a lakosság nagyobb része nemrég költözött ide, túlnyomórészben kezdő, fiatal házaspárok. 12 évvel az összeírás előtt még jóval kisebb volt az itt lakó, produktív korú házaspárok száma. A 326 férfiból 69 a nemes, (a szétágazó, több leányágra is bomló Szüts, Gellért, Sándor és Dienes családok leszármazói, de néhány vagyontalan ármálista is), 6 polgár és mesterember, ami természetes, hisz ekkora településnek szüksége volt legközvetlenebb szükségleteire néhány iparűzőre, mindössze