Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Baracska

(puszta) nevezi, ez azonban akkor nem a helység nagyságát, hanem a benne folyó gazdálkodás módját jelölte meg. 1378-ban azonban már falunak (possessio) nevezték. Nincs adatunk a XVI. századi nagyságáról sem, mert már 1562-ben lakatlanul, pusztán állt,

1

'' tehát elpusztult, még mielőtt a legközelebbi magyar végvárral kapcsolatba került, és a végvár jövedelmei között felsorolták volna az innen remélhető szolgáltatásokat. A római kori írott forrásoknak van egy adata, mely szerint Aquincumtól 25 mérföldnyire nyugatra van egy állomás, Jasulones, mely Gorsiumtól ugyancsak 25 mérföldnyire van. Ennek helye Baracskán vagy környékén lehetett. A Baracskához tartozó Szentivánpusztán az úgynevezett pusztatemplom helyén találtak is, 1925-ben egy faragott római követ Jupiter, Juno és Minerva alakjával.

15 Tehát lehetett itt római település. Persze ebből nem következik, hogy ez a római kortól a magyar honfoglalásig folyamatosan fennállt volna. A falu névadásának módja (a földesúr, illetve a telepítő nevének változtatás, toldás nélkül alanyesetben való átvétele) ugyanakkor volt szokásos, amikorról a helységről az első írott adatunk van. Eszerint a falu a XII. század végén vagy a XIII. század legelején keletkezett. Bizonyos, hogy már a XIV. században többen közösen birtokolták, mert 1352-ben Péter fehérvári rektor csak Baracskának egy birtokrészébe (portio possessionaria) való beiktatásakor előadott ellentmondás miatt indított pert.

1

" 1378-ban nemeseket említenek, akiknek a király Baracskát adományozta.

1

' 1401-ben Barachka-i Domokos fia Simon, valamint ennek fiai Pál, Benedek és László, továbbá a kiskorú Balázs és János osztályos atyjafiúkká fogadták Echy-i Péter fia Antalt, mert az szükségükben 80 Ft kölcsönnel segítette őket. Át is adtak neki egy telket (sessio) a Fejér megyei Baracskán, rokonuk Mátyás fia Máté telke mellett, a hegy alatt nyugatra. A telekhez tartozott egy ekényi föld, 6 kaszás rét és a Mindenszentek tiszteletére alapított templom.

18 Ekkor tehát legalább hárman birtokolták közösen, de telkek szerint megosztva Baracskát: Baracskai Simon a fiaival, Mátyás fia Máté és Echy Péter. A birtokosok vérségi vagy mesterséges (adoptív) rokonságban álltak egymással. 1464-ben a baracskai nemesek egyezséget kötöttek egymással egy puszta nemesi telekről, mely Barachka-i Jakabé volt, és a templom mellett feküdt.

19 1484-ben Izdra-i Darabos Márton és rokona Barachkai-i Lukács zálogba adta baracskai birtokrészét Porkoláb Bertalan fehérvár-külvárosi polgárnak 20 Ft-ért.

20 Ekkor tehát az ugyancsak rokon, de más családi nevet viselő Izdrai Darabos Mártonnak is volt birtokrésze a faluban. 1507-ben pedig Izdrai Darabos Benedek, Péter és Miklós azzal vádolta Barachka-i Pálfy Pált és fiát, Józsefet, valamint Barachka-i Lukács fia Gáspárt, hogy baracskai jobbágyaikkal a panaszosok baracskai nemesi kúriájukra törtek, és őket onnan erőszakkal kiűzték. Az alperesek ügyvédje azonban azt felelte, hogy a panaszosoknak nincs is nemesi háza Baracskán, ellenkezőleg ők akarták erőszakosan elfoglalni a Pálfy Péter és fia jobbágyának Weker Benedeknek házát, és ezt akadályozták meg az alperesek fegyveres erővel. A vitában a bíróság tanúk kihallgatását rendelte el.

21 Ez kétségtelenül bizonyítja, hogy Baracskay Pálfy Pálnak jobbágyai is voltak Baracskán, viszont az előbb említett 1484 évi oklevél azt is mutatja, hogy az Izdrai Darabosoknak is volt birtokrésze Baracskán, a „hatalmaskodás" tehát a birtokostársaknak