Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Baracska

(compossessores) más falvakban is gyakran előforduló, egymás közötti veszekedése volt. Kétségtelen, hogy a falu több részbirtokosa között a legjelentékenyebb és legtekintélyesebb a Baracskai család volt, mely nevét a faluról vette. Eredetileg talán az egész falunak egyedüli birtokosa volt. Mindenesetre ez volt jószágaik gazdasági központja Tekintélyességüket bizonyítja, hogy a XV—XVI. században több Baracskait is kijelöltek királyi embernek, Fejér megyében birtokbaiktatások vagy tanúkihallgatások lefolytatására. 22 A Baracskaiak a XV. században több ágra szakadtak. Ezeket az ágakat megkülönböztető nevekkel látták el. Ezért hallunk 1458-ban Barachka-i Kellw (Kellő) Pálról, 1489-ben Barachka-i Kaytor Istvánról és Barachka-i Pál deákról, 1507-ben Barachka-i Pálfy PálrólP Arról, amit a falusiak állítottak, hogy ez a Pálffy Pál várpalotai várnagy és nagybirtokos lett volna, 23a történeti forrás nincs. Valószínűleg az 1489-ben említett Barach­ka-i Pál deák fia volt, ezért nevezték Pál-fi-nak. Ezek a Barachka-i ágak nem is lehettek mindig közeli rokonaik egymásnak, mert 1507-ben Ba­rachka-i Péter, Miklós és Oszvald királyi emberként voltak kiküldve abban a perben, melyet Barachka-i Pálfy Pál és fiai ellen indítottak. 2 ' 1 A középkorban Bars és Bács megyében is volt Baracska. Nem lehetett a mi falunk az a Pest megyei Baraczka sem, amelyet a király 1527-ben teljes egészében Szerdahelyi Emreffy Mihálynak adományozott, 25 márcsak azért sem, mert az adományozás jogcíme magvaszakadás volt, márpedig a sok Barachka-i ág nem halhatott ki egyszerre. III. A falu, lévén Buda és Székesfehérvár között félúton, legkésőbb 1543­ban, Székesfehérvár elestével török kézre került. 1562-re lakatlan pusztává vált. Bizonyos csekély mértékű földmívelés azért folyik területén, melyet nyilván a kajászószentpéteriek végeztek. A török földesúrnak innen 20 kila kétszeres tized és a rét bérlete címén 50 akcse, összesen évi 440 akcse jövedelme volt. 2,i Lakatlan puszta volt még 1689-ben, Székesfehérvár visz­szafoglalása után is. Egyetlen ház állt rajta, mely után 50 dénár adót fizet­tek. Az ugyanazon évben kelt több összeírás közül az egyik szerint nem tudták, török földesura milyen jövedelmet húzott a pusztából, a másik szerint egykor 40 vagy 60 háza volt, rác parasztok lakták, a török földes­úrnak minden ház után 1 Ft-ot, kis ház után 50 dénárt, minden juh vagy bárány után 1 dénárt fizettek, és minden terményből tizedet adtak. 27 Tekintettel arra azonban, hogy a helység akkor már 130 esztendeje pusztán állt, és ezt az adatot csak az egyik összeírás tartalmazza, ennek nem adhatunk hitelt. Valószínűleg inkább a pusztára igényt tartó magyar urak értékelését tünteti fel. Emellett szól az az 1700 táján kelt keltezetlen összeírás is, mely szerint a pusztán 24 egész és 18 fél jobbágytelek volna létesíthető, legelője pedig 1400 birka számára elég. 28 A török hódoltság közepén lévő pusztáról a magyar földesúrnak, ille­tőleg igénylőnek tényleges jövedelme alig lehetett, de az itteni földet értéknek tartották és annak tulajdonáért a menekült igénylők ádáz harcot folytattak. A falu egyik birtokrészét még 1525-ben Blaskó Jánostól Ákos­házi Sárkány Ambrus országbíró vásárolta meg, és a király is hozzájárult

Next

/
Thumbnails
Contents