Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Baracska

(compossessores) más falvakban is gyakran előforduló, egymás közötti veszekedése volt. Kétségtelen, hogy a falu több részbirtokosa között a legjelentékenyebb és legtekintélyesebb a Baracskai család volt, mely nevét a faluról vette. Eredetileg talán az egész falunak egyedüli birtokosa volt. Mindenesetre ez volt jószágaik gazdasági központja Tekintélyességüket bizonyítja, hogy a XV—XVI. században több Baracskait is kijelöltek királyi embernek, Fejér megyében birtokbaiktatások vagy tanúkihallgatások lefolytatására.

22 A Baracskaiak a XV. században több ágra szakadtak. Ezeket az ágakat megkülönböztető nevekkel látták el. Ezért hallunk 1458-ban Barachka-i Kellw (Kellő) Pálról, 1489-ben Barachka-i Kaytor Istvánról és Barachka-i Pál deákról, 1507-ben Barachka-i Pálfy PálrólP Arról, amit a falusiak állítottak, hogy ez a Pálffy Pál várpalotai várnagy és nagybirtokos lett volna,

23a történeti forrás nincs. Valószínűleg az 1489-ben említett Barachka-i Pál deák fia volt, ezért nevezték Pál-fi-nak. Ezek a Barachka-i ágak nem is lehettek mindig közeli rokonaik egymásnak, mert 1507-ben Barachka-i Péter, Miklós és Oszvald királyi emberként voltak kiküldve abban a perben, melyet Barachka-i Pálfy Pál és fiai ellen indítottak.

2

'

1 A középkorban Bars és Bács megyében is volt Baracska. Nem lehetett a mi falunk az a Pest megyei Baraczka sem, amelyet a király 1527-ben teljes egészében Szerdahelyi Emreffy Mihálynak adományozott,

25 márcsak azért sem, mert az adományozás jogcíme magvaszakadás volt, márpedig a sok Barachka-i ág nem halhatott ki egyszerre. III. A falu, lévén Buda és Székesfehérvár között félúton, legkésőbb 1543ban, Székesfehérvár elestével török kézre került. 1562-re lakatlan pusztává vált. Bizonyos csekély mértékű földmívelés azért folyik területén, melyet nyilván a kajászószentpéteriek végeztek. A török földesúrnak innen 20 kila kétszeres tized és a rét bérlete címén 50 akcse, összesen évi 440 akcse jövedelme volt.

2,i Lakatlan puszta volt még 1689-ben, Székesfehérvár viszszafoglalása után is. Egyetlen ház állt rajta, mely után 50 dénár adót fizettek. Az ugyanazon évben kelt több összeírás közül az egyik szerint nem tudták, török földesura milyen jövedelmet húzott a pusztából, a másik szerint egykor 40 vagy 60 háza volt, rác parasztok lakták, a török földesúrnak minden ház után 1 Ft-ot, kis ház után 50 dénárt, minden juh vagy bárány után 1 dénárt fizettek, és minden terményből tizedet adtak.

27 Tekintettel arra azonban, hogy a helység akkor már 130 esztendeje pusztán állt, és ezt az adatot csak az egyik összeírás tartalmazza, ennek nem adhatunk hitelt. Valószínűleg inkább a pusztára igényt tartó magyar urak értékelését tünteti fel. Emellett szól az az 1700 táján kelt keltezetlen összeírás is, mely szerint a pusztán 24 egész és 18 fél jobbágytelek volna létesíthető, legelője pedig 1400 birka számára elég.

28 A török hódoltság közepén lévő pusztáról a magyar földesúrnak, illetőleg igénylőnek tényleges jövedelme alig lehetett, de az itteni földet értéknek tartották és annak tulajdonáért a menekült igénylők ádáz harcot folytattak. A falu egyik birtokrészét még 1525-ben Blaskó Jánostól Ákosházi Sárkány Ambrus országbíró vásárolta meg, és a király is hozzájárult