Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Baracska

sott, pusztuló löszlejtők jellemzik. A sűrűn csipkézett lejtőket napjainkban az antropogén tényezők által felgyorsított talajeróziós folyamatok formálják. Meleg, mérsékelten száraz, mérsékelten forró nyarú éghajlatával a Mezőföld legszárazabb területei közé tartozik. A kevés csapadék (500—550 mm), a bőséges napsütés (évi összege 2000—2050 óra) és a nyári meleg (júliusi középhőmérséklete 21—21,5 °C) következtében a község területét a tenyészidőszakban gyakori aszály és jelentékeny vízhiány (125—150 mm) jellemzi. Fő vízfolyása a Vali-víz, mely Észak-Mezőfö'Zd vizeit vezeti le. Sok évi átlagos vízhozama Baracskánál 0,45 m

:!

/s. A völgy széles alluviális síksága talajvízben is bővelkedik. Átlagos mélysége 1,5—3 méterre van a felszín alatt, becsült vízkészlete pedig 1—1,5 l/s km

2

. A löszhátakon a talajvíz már mélyebben (8—12 m) helyezkedik el, s a kitermelhető vízkészlete is minimális. A község mezőgazdasági művelés alatt álló löszös területeit mindenütt típusos mészlepedékes csernozjom borítja, a Váli völgy alluviális felszínén pedig öntés réti talaj és réti csernozjom az elterjedt talajtípus. A löszhátak meredek lejtőin a talajpusztulás igen nagymértékű, máris sok a 100%-ig erodált földes kopár.'

1 A falu nevét eleinte Boro/csa-nak (1212),'

1 utóbb Barachka-nak. (1370, 1401, 1465, 1497, 1507, 1525, 1651),

5 kivételesen Baraczka-nak,

u 1681 óta

7 állandóan Baracs/ca-nak írják. Nyilvánvalóan a XIV. század óta mindig Baracs/cá-nak ejtették ki. Egyetlen érdemi eltérés az 1212. évi oklevél írása, de nyilvánvaló, hogy ebben az oklevélben is erről a helységről van szó. Egyrészt ugyanis Mindenszentek-nek szentelt templomot említ, mint az 1460. évi oklevél,

8 márpedig tapasztalat hogy a középkorban a templom titulusa (védőszentjének neve) nem szokott változni, másrészt az oklevél ugyan nem Váli vizet, hanem Kálóz völgyét említi, de ezt könnyű azonosítani a Váli völggyel a völgyben feljebb fekvő Kálózdpuszta nevéről. Igaz, ez az oklevél említ távolabb fekvő helységeket (Igar, Kálóz), de akkoriban még gyakran előfordult, hogy ugyanazon adományos egymástól távolabb fekvő birtokokat kapott, elég a Pannonhalmi Apátság szétszórt birtokosaira gondolnunk. Az uradalmi — területi egységre való törekvés még csak ekkoriban kezdett kialakulni. A Baracska nevet régebben szláv nyelvből származtatták, és ingoványos talaj megjelölését látták benne, ami persze alkalom volt arra is, hogy a magyar honfoglalás előtt keletkezett települést lássanak benne.

0 Utóbb merült fel — a korábban nem ismert 1212. évi oklevél írásmódja alapján — a Bajta kun vezértől származó, 1163-ban már szereplő Boroccha (Borokcsa) udvarbíró nevéből való származtatás gondolata.

10 Mai nyelvtudományunk ez utóbbit fogadja el, azzal a hozzáadással, hogy személynévből magyar névadással keletkezett, de az etimológiai kialakulás még nincs tisztázva." Ezt a magyarázatot erősíti Anonymus is, aki a Baracska nemzetséget Vájta vezértől származtatja.^

2 II. A falu középkori nagyságáról nincs adatunk, azon kívül, hogy már 1212-ben temploma volt, ami fenn is maradt a középkor végéig,

13 ami jelentékenyebb helységre mutat. Igaz, az 1212. évi oklevél még prédium-nak