Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Bodmér

ban kicsiny, a stóladíjakból származó jövedelem csekély volt. A közbirtokosság évi 45 Ft készpénzt, 30 pozsonyi mérő búzát, 4 öl fát, két lánc földet (kb. 4000 öl) rendelt a papnak. A szántót a közbirtokos „família" munkálja meg és hordja be a termést. A tanító fizetése évi 40 Ft, 15 pozsonyi mérő búza, három mérőnyi (kb. másfél magyar hold) őszi és 3 mérő tavaszi gabona alá való szántóföld, valamint a gyermekek által fizetendő fejenként 1 Ft.

92 Mindennek azonban a kocsmajog stb. bérletéből befolyó évi 140 Ft-ból kellett volna kikerülnie, és még a templom és paplak fenntartását is ebből kellett volna fedezni. Az elhatározott összegeket tehát a pap és tanító aligha kapta meg. Az 1816. évi püspöklátogatáskor a tanító megkapta ugyan a 15 mérő búzát, de készpénzben csak 30 váltó forintot.

11,1 Emellett a pap is, a tanító is kénytelen volt a közbirtokosság kívánságaihoz igazodni, és — mint láttuk — a közbirtokosságban elég gyakori volt a torzsalkodás. Ennek következménye volt, hogy Pósfay már 1795-ben lemondott, de követői is rövid időt töltöttek is, legfeljebb 4—5 évet. Kivétel csak Tolnay Miklós, aki 1802-től 1818-ig és Péntek Péter, aki 1837-től 1847-ig lelkészkedett itt. Rendszerint valamely nagyobb egyházközség káplánja jött ide, és néhány év után elment papnak egy nagyobb — és jövedelmezőbb — egyházközségbe. Megint kivétel Tolnay, aki lemondott papi hivatásáról és nemesi birtokára ment gazdálkodni, és Chontó István, aki 1828-ban egy évi itteni lelkészség után meghalt.

9

'' Űj szellem csak 1858-ban költözik Szántó Gáborral, aki 1848-ban Abán volt segédlelkész, de politikai magatartása miatt 1849 elején letartóztatták, sok meghurcolás után 1849 októberében szabadult a pesti Űj épületből. Abára persze nem eresztették vissza, hanem Kecskeméten, majd Cegléden káplánkodott, majd Kápolnásnyéken volt pap. 1858-tól 1894-ig volt a bodméri egyházközség lelkésze és itt halt meg.

!b Még rövidebb időt töltöttek itt a tanítók, rendszerint már 2—3 év múlva tovább mentek, bár arról sem tudunk, hogy a tanítói állás hosszabb időn át üresen maradt volna. Csak Rákóczi János tanított 20 éven át itt, 1818—1837-ig, és Hetyei Sánáor, 1840-től 1847-ig.

90 Ez utóbbiról tudjuk, hogy a pápai református főiskolát végezte. Itt született a fia Hetyei Gábor, aki szintén pedagógus lett, Buáán tanár, majd Déván volt tanítóképző intézeti igazgató, 1886-ban megindította a Magyar Tanítóképző c. lapot. Pedagógiai tanulmányokat, verseket, ifjúsági könyveket írt és Budapesten 1894-ben halt meg.

9,ía Mind a lelkész, mind a tanító fizetését többször emelték. 1841-ben összes jövedelmét összeszámítva a tanító jövedelme évi 320 váltó forintot tett ki. Ekkor már a 45 iskoláskorú gyermekből télen 15 fiú és- 14 leány járt iskolába (64%), de nyáron nem volt tanítás.Fűtésről, tanszerekről a szülők gondoskodtak, padokat az eklézsia csináltatott. Tanultak a hittanon, íráson, olvasáson kívül számtant, némi természettudományt és földrajzot is.

97 Ekkor már külön katolikus iskola is működött, mely a Szentmihályi György által 1836-ban adományozott telken 400 Ft költséggel épült. Az iskolaépítésre a vértesbogiári plébános 200, a fehérvári káptalan 111 Ft-ot adott, a többit különböző falvakban gyűjtötték össze. A katolikusok csekély száma miatt ez az iskolát életképtelen volt, hisz összesen 14 öttől tizenkét éves katolikus gyermek élt a faluban. Közülük télen tizen jártak iskolába, nyáron senki.

98