Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Kállay István: Bodajk

1921-ben a községi képviselőtestület kimondta, hogy a „földbirtokreform keresztülvitelét kívánatosnak és szükségesnek tartja", kérte megindítását, az igénylők összeírását. Állásfoglalásuk szerint 1/4 úrbéri telek (= 9,5 k. hold) az a földterület, amelyből egy család megélhet. A községben három tagú bizottság alakult a házhelyek és kisbérletek kiosztására. Kisbériéire 67-en jelentkeztek, 97 k. hold igénnyel. Ezt a területet 1/3 részben Grünfeld Sámuel bodajki, 2 3 részben Grünfeld Pál tárnokpusztai földjéből kérték. A Grünfeld Sámuel által felajánlott részt az igénylők nem fogadták el, inkább a vasúthoz vezető út mellett akartak földet. Grünfeld a bodajki határban 20, a tárnoki határban 50 k. hold rossz minőségű földet ajánlott fel részes művelésre, de nem fogadták el.

149 Az 1920-as években Grünfelá Sámuel, majd utána fia, Sánáor volt a csaknem 3000 k. holdból álló uradalom birtokosa. 1931-ben az uradalomban — melyet egy intéző irányított — villanyvilágítás, telefon és több mezőgazdasági gép volt. A 977 k. hold erdőből Grünfeld Sánáoré volt 874, a többi 103 hold a bodajki gazdaközönségé. A nagybirtok a község fejlődésének gátja volt — még az alispáni bizalmas feljegyzések szerint is. A faluban aránytalan a birtokmegoszlás, a gazdák földje messze esett a településtől. A Grünfeld uradalom a megye azon nagybirtokai közé tartozott, amelyen — a nagyobb jövedelem érdekében — vertikális üzemágakat építettek ki. A Grünfeíd-uradalom, melyhez Tárnokpuszta és Söréá tartozott, korszakunk végén — embertelen körülmények között — móri munkásokat dolgoztatott. A mezőgazdasági munkások többször tettek panaszt a Földművelésügyi Minisztériumban is.''

0 A község 5193 kat. hold területe 1931-ben művelési ágak szerint a következő: szántó 2975 kat. hold szőlő 125 kat. hold rét 549 „ „ kert 101 „ legelő 290 „ ,, terméketlen 175 ,, ,, erdő 977 „ „ A kisgazdaságok terméseredménye kat. holdanként: 3,5 q búza, 3,5 q rozs, 4,5 q tengeri és 20 q burgonya. A község terményei közül a gabonát, a veteményeket és a gyümölcsöket emelik ki az egykorú források. A községben Legeltetési Társulat működött. Az állatállomány 1935-ben 666 szarvasmarhából, 158 lóból, 2098 sertésből, 978 juhból és 6693 baromfiból állt. Szőlőtermelés szempontjából a móri borvidékhez tartozott.

151 Bodajk ipara és kereskedelme 1919 után sem indult fejlődésnek. Az 1931—32. évi címtár mindössze a fakereskedést, a divatárukereskedést, a trafikot és a biztosítási ügynököt említi. Működött viszont kőbánya. A községben vágóhíd vagy vágóhely nem volt, a mészárosok a házuknál vágtak. 1937-ben egy fűrésztelep és 6 vízikerék volt a községben. 1938-ban — az ipartestület átszervezése során — a járási testület székhelye Mór lett; Boáajk iparosai is ehhez tartoztak. A községben csütörtökön tartottak piacot és évente háromszor (újév utáni hétfőn, Péter-Pálkor és Szent Mihály nap utáni hétfőn) országos vásárt.''

2 A fürdő jelentősége a két háború között már nem volt a régi, habár a címtárak és helységnévtárak megemlékeznek az uradalomhoz tartozó szénsavas gyógyfürdőről. 1927-ben Manáel Mihály bérelte a fürdővendég-