Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Kállay István: Bodajk

lŐt. 1936-ban a fürdőtelepen és magánházaknál mintegy 100 vendégszoba állt a nyaralók rendelkezésére.

1

'

3 Lényegesen nagyobb szerepet játszott ebben a korszakban a község történetében a bányászat. A kisgyóni szénmezőt már 1914-ben fúrásokkal feltárták, további feltárása és kiaknázása azonban csak 1920 után kezdődött. A Kisgyóni Kőszénbánya Rt. 1921-ben lépett egyezségre a községgel egy keskenyvágányú vasút építésére. A nyomvonalat úgy jelölték ki, hogy az a Déli-vasút töltésétől a plébánia rétjén át a vásárteret vágta át, így községi és úrbéri földeket is érintett. Ezért a község 3 vagon darabos szenet kért. A bánya ezt — némi huzavona után — meg is adta. A kisvasút építése (1922—1924) során gyakori volt a súrlódás, mivel a bánya a vonal szélességét állandóan változtatta, kiterjesztette az ingatlantulajdonosok rovására. A szélességet végül is kő- és keményfa-oszlopokkal jelölték ki. Ekkor (1922) a bánya napi termelése 12 vagon volt.

154 A nagygyóni szénterület kiaknázására, 33 kat. holdas kutatási területtel, Fejér megyei Kőszénbánya Rt. alakult. Hozzá tartozott Csákvár, Zámoly, Csákberény, Söréá, Mór és Balinka mellett Bodajk is. A Rt-nek 1924-ben már 144 milliós adóssága volt. A kiaknázási jogot rövid időn belül a báró Wolfner család szerezte meg. 1931—32-ben a kisgyóni kőszénbánya termelése 35 (télen 50—60) vagon volt. A bányát 1 osztályvezető és egy tisztviselő vezette. A bodajki lakosok egy része a bányába járt, de a munkások nagy része Balinkáról került ki. (Itt 32% volt a lakosság számához viszonyított arányuk). A munkások gyalog jártak a bányába; tavasszal nagy részüket elküldték. A bér minimélis volt, 1940-ben pl. műszakonként 5,38 Pengő (Tatabányán 6,30).'" A hazai bauxitfeldolgozó ipar fejlesztésének terve a két háború között napirenden volt. Az Iparügyi Miniszter 1938 tavaszán nem járult hozzá, hogy a Bauxit Tröszt a korszerűtlen magyaróvári timföldgyárat bővítse. Helyette — egy 1929. évi tervet felújítva — azt javasolta, hogy a tröszt Fejér megyében, a bauxitbányák közelében Bodajkon építsen nagyszabású, korszerű timföldgyárat. A Tröszt hosszas huzavona után 1938 májusában a minisztérium kívánságának eleget tett: az új timföldgyár helyéül Bodajkot jelölte ki. Az Alumíniumércbánya és Ipar Rt. vezérigazgatója bejelentette Fejér megye alispánjának a bodajki timföldgyár és bauxitérc előkészítő üzem felállításának a tervét. Ezt azonban nem kivitelezték, mert a minisztérium a konkurrens vállalat, a Magyar Bauxit Bánya Rt. tervét fogadta el és támogatta.'

0

" 1931—32-ben Bodajkon katolikus elemi iskola (1 kántortanítóval és 1 tanítónővel) és református elemi iskola (1 kántortanítóval) működött. A negyedik tanító javadalmazását a GrünfeZd-gazdaság telekkönyvileg biztosította. 1931-ben ismét felmerült az óvodalétesítés gondolata, de a képviselőtestület a nehéz gazdasági viszonyokra hivatkozva nem vállalta a költségeket. 1933-tól a két elemi iskolán kívül gazdasági továbbképző és általános továbbképző iskola volt."" 1921-ben Bodajk körorvosi-kör székhelye. A körorvosi lakás 1926ban épült, a község a Fejér megyei Takaréktól 100 millió korona kölcsönt vett fel rá. 1931—32-ben a körorvoson kívül magánorvos és gyógyszertár is volt. 1933-ban Bodajk központtal védőnői-kört hoztak létre. Hozzá tartoztak: Bodajk, Sőréd, Fehérvárcsurgó, Isztimér, Bakonykutí, Balinka, Guttamási és Magyaralmás. A védőnő fizetésének és dologi kiadásainak