Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)
Községtörténeti tanulmányok - Kállay István: Bodajk
községi pecséten is olvasható volt. A MÁV a kérést elutasította, sőt az alispán utasította a nagyközséget, hogy a pecsétet Bodajk-ra cserélje ki. 117 Az 1898. évi hivatalvizsgálati jegyzőkönyv 118 szerint a törvényesen összeállított képviselőtestület évente két ülést tartott. A tavaszi ülés napirendjén mindig az előző évi számadások felülvizsgálata szerepelt. Az országos vásárokból és a búcsúbérletből a nagyközségnek évi 241 Ft, az italmérési kártalanítási összeg kamatából 137 Ft jövedelme volt. Az elöljáróság ekkor a bíróból, a jegyzőből, a segédjegyzőből, a pénztárnokból, a közgyámból, a törvénybíróból, 2 kisbíróból és az éjjeliőrből állott. A körjegyző minden csütörtökön Sőréden tartott ügyeletet. Közigazgatási, árvaügyi, adóügyi és bírósági iktatókönyveket vezettek, az évi ügyforgalom 3000 körül volt. A hirdetés falragasz és dobszó útján történt. A pénztárat a községi hivatali helyiségben őrizték, a bírónak volt utalványozási joga. Az elöljáróság elszámolt az egyenesadóról, a hadmentességi díjról, illetékekről, a községi pótadóról és a megyei adókról (köztük az útadó illetékről). A nagyközség tartott karban 7 km utat és 3 hidat. A közrendészetet a két kisbíró és a felesketett éjjeli őr segítségével látta el. A csendőrség elég sűrűn járőrözött Bodajkon. Mezőőröket az érdekelt birtokosok állítottak, szőlőcsőszöket és hegybírókat nem alkalmaztak. A nagyközségben 7 összeírt szegény volt, ezek hetenként kétszer koldulhattak. A községi bíráskodást a bíró, a törvénybíró, a jegyző, a segédjegyző ési két esküdt gyakorolta. A fellebbezett ügyeket a járásbírósághoz terjesztették fel. Ha az ítélethirdetésnél az egyik fél nem jelent meg, ezt jegyzőkönyvezték és írásban értesítették az ítéletről. A községnek fogháza is volt. 1903-ban újból előfordult, hogy több bodajki lakos felebbezett az alispánhoz a községi elöljáróság választása ellen. Az volt a panaszuk, hogy 38 özvegyasszony helyett — meghatalmazás alapján — más szavazott. A meghatalmazást azonban nem a nők, hanem idegenek állították ki. A vármegye a fellebbezést ezúttal is elutasította, mert ,,a választás szabályszerű volt." 1904-ben a jegyző nyugdíjbavonulása miatt újat választottak Andocsy Ferenc, addigi csákberényi jegyző személyében. 1911-ben a nagyközségnek 4452 korona bevétele és 10 115 korona kiadása volt (a kiadás többlet: 5663 korona). A hiányt az állami adók után kivetett 29%-os községi pótadóval fedezték. A mezőgazdasági költségvetés bevétele 777 korona, kiadása 2208 korona (kiadási többlet: 1430 korona). A földadó után kivetett 20%-os községi pótadóval fedezték. A bevételek a tómalom haszonbéréből, a vásári helypénz bérletéből, földbérletekből, kamatokból, marhajárlatdíjakból, végrehajtási díjakból, vágatási díjakból és községi pótadókból tevődtek össze. 119 1912-ben merült fel először a villany bevezetése. A budapesti Siemens—Schuckert cég ui. tervezte Mórra a villany bevezetését. A cég olyan ajánlatot tett a községnek, hogy ha elegendő fogyasztó jelentkezik, a községet bekapcsolná a villanyhálózatba. Bár a képviselőtestület 500 koronát szavazott meg a közvilágításra, a tervből ekkor semmi sem lett. 1917-ben újra felvetődött a kérdés: a malomkerék vízierejét használják fel áramtermelésre. A tervezgetésnél azonban ekkor sem jutottak tovább. Pedig vállalkozó is lett volna: Müllner Viktor fehérvári lakos vízierővel hajtott fafeldolgozó telepet akart Bodajkon felállítani, a hulladék fával gőzgépet hajtatni és áramot fejleszteni. 1-"
