Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Kállay István: Bodajk

Az 1911. évi gazdacímtár és az 1913. évi Fejérvári Naptár szerint a Székesfehérvárott Zakó Grünfeld Jakab a földbirtokos, 20 510 K kataszteri tiszta jövedelemmel. Az uradalom 1328 hold szántóból, 217 hold rétből, 874 hold erdőből és 110 hold legelőből állt. 1913-ban Grünfeld Soma, a későbbi földbirtokos volt a gazdatiszt.

113 A nagyközség lakossága nem volt jómódú. Az 1860 évi egyházlátogatási jegyzőkönyv a falu nagyszámú szegényéről, elhagyatottairól, árváiról, özvegyeiről ír, akiket az erre a célra létrehozott pénztárból támogattak. 1875-ben hét lakóház lett a tűzvész martaléka. A lakosságnak kevés munkaalkalma volt, így a század elején kivándorlás indult meg nagyrészt Kanadába: 1907-ben pl. 30 családfő hagyta el a nagyközséget. Birtokukat megtartották, otthonmaradt családtagjaik művelték. Ebben az évben Boáajkon 33 ingatlan, ipar, üzlet nélküli családfő és 213 4 kat. holdnál kevesebbel rendelkező családfő lakott. Az elöljáróság 8 mezőgazdasági munkás igazolványt adott ki, aratásra 70—80-an szegődtek. 150 olyan lakos volt a nagyközségben, akiknek téli foglalkoztatása nem volt biztosítva. A napszám ősszel-tavasszal 1,60, nyáron 2—3 Korona volt. Jellemző módon 1915-ben a napszámbér még mindig változatlan.

114 A nagyközség élén a képviselőtestület, illetve ennek feje, a bíró állott. A közigazgatást a jegyző végezte. 1885-ben a bíró Zsigmond Dániel, a törvénybíró (az adót szedte) Varga József, a pénztárnok Varga János, és a közgyám Zsigmond Gábor. 1884-ben merült fel az utcák és a terek esti közvilágításának a megszervezése. A képviselőtestület határozata szerint 15 helyen állítottak fel petróleum lámpákat. így lámpa került többek között Marsovszkyné kertjéhez, a tó partjára, Grünfelá Rudolf házához, a plébániához, a templom, az urasági kert melletti hídhoz. A petróleumot a község, illetve néhány háztulajdonos adta. Lámpagyújtogatót is alkalmaztak, évi 10 Ft fizetéssel. Holdfényes éjjeleken és aratáskor fel volt mentve feladata alól.

115 1888-ban a képviselőtestület 20 (10 virilista és 10 választott) tagból állt. Háromtagú számvizsgáló bizottság működött, az összes pénzalapok és alapítványok számadásainak felülvizsgálására. Az elöljáróság a bíróból, a jegyzőből, a segédjegyzőből, a helyettes bíróból (vagy törvénybíróból), 4 esküdtből, a közgyámból, a (községi és adó-) pénztárnokból és a körorvosból állott. A nagyközségben gyógykovács („állatorvos") és bába működött. A községi szolgák: 2 kisbíró, 1 éjjeliőr és 1 kézbesítő. Németh Elek jegyző évi 276 Ft-ot, lakást, egy negyedtelek földet és természetbenieket kapott. Bíró Hegyi Mihály, esküdt Papp Móric, Varga József, Zsigmond Dániel és Bejczy Mihály.

110 Boáajk lakossága 1891-ben 7445 Ft földadót, 1040 Ft házadót és 3308 Ft kereseti adót fizetett. 1895-ben volt napirenden a Gaja patak szabályozása. A következő évben a nagyközség 20 évi törlesztésre 2000 Ft kölcsönt vett fel a Székesfehérvári Takarékpénztártól. Ebből fizették ki 1000 Ft adósságukat, valamint a segédjegyző számára a községházához egy helyiséget építtettek 1897-ben több bodajki lakos az alispántól a községi elöljárósági választások megsemmisítését kérte. Arra hivatkoztak, hogy a főszolgabíró a községi bírói, a törvénybírói és a közgyámi állásra 3—3 jelöltet állított ugyan, de pénztárnoknak csak 1 személyt jelölt. Az alispán válasza: más jelölhető személy nem volt. 1898-ban a községi elöljáróság kérte, hogy a vasútállomást Bodaik-nak nevezzék el, ahogy az a