Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Kállay István: Bodajk

hogy marháik nagy szükséget szenvedtek a kevés legelő miatt. így a búzatermő földek egy részét is ugaron hagyták, hogy ,,a vonyós marháknak ellátásuk legyen". A mezőváros úrbéri pert indított az uraság ellen a legelőelkülönítés iránt, mely 1841-ben megegyezéssel végződött. Az egyezséget a mezőváros részéről Zsigmond Sámuel bíró, Száiskay József t"rvénybíró, Vida János, Kováts Gábor, Omádi Pál István, Hegyi Pál és György, Szloboáa György, Renáeki János, Kováts József és János, Mentzel Mátyás esküdtek, Karner Ádám jegyző, Mattesz Ferenc plébános, Herder János oskolamester, Kümives János tanító és Pálffy Benjámin református lelkész írta alá. 1844-ben, a legelőelkülönítés után a következő volt a helyzet: 43 7 8 telket számítva a jobbágyok 526 és fél hold, a 146 házas zsellér — 8 zsellért számítva egy telekre —219 hold legelőt kapott. A legelő teljes terjedelme (hozzászámítva a lelkészek, tanítók járandóságát) 787 és fél hold volt.'''

1 A birtokkönyv 1839. évi bejegyzése szerint 186 beltelek, 623 kaszáló rét, 2269 hold szántó, irtás, kenderföld, 1334 hold legelő, 76 hold szőlő és 104 hold használhatatlan terület volt a mezővárosban. 830 hold volt urasági árendás, 1334 urasági városi, 2312 jobbágyi és 118 hold egyéb. A bodajki jobbágyok 3731, a sörédiek 908, a sárkányiak 922, összesen 5622 nap robotot teljesítettek.'

0 1844-ben 43 7 8 jobbágytelkes (összesen 2211 holdat,) 75 hold úrbéri járandóságon felüli földet, a 146 házas zsellér kezén lévő 72 holdat és a község birtokában lévő 32 holdat, összesen 2391 holdat tartottak nyilván. A plébánosnak 25, a tanítónak 14, a református lelkésznek 18, a református tanítónak semmi, a jegyzőnek 12 hold járt.'

1 A telkek kétharmada első, egyharmada másodosztályúnak minősült. Már a fentebb elmondottakból is kitűnik, hogy Bodajk határának egy része a mezőgazdasági termelésre, más része az állattartásra volt alkalmas. Bél Mátyás szerint a bor és a gabona itt jobban termett, mint a móri földeken. 1720-ban 443 hold szántó, 12 hold rét volt a falu határában. A rét — a sok víz miatt — csak sást termett. A szántókat két nyomásban művelték. 1774-ben 855 hold szántót, 171 hold rétet és 50 hold szőlőt írtak össze. A határban a gabonán kívül kukoricát, káposztát, kendert termeltek. 1791-ben a felsősárréti táblát vetésre alig használták, inkább kaszálták. Az alsósárréti táblán gabona termett. 1790-ben az uradalomnak 36 mérő búzája, 520 mérő kétszerese, 104 mérő árpája, 487 mérő zabja és 200 mérő kukoricája termett.'- A gabonát saját szükségletre megőröltek, eladták, elvetették vagy az uradalmi konvenciók fizetésére fordították. 1816-ban a bodajki jobbágyok földeurukhoz, özv. gróf Bethlen Józsefnéhez, született gróf Zichy Jozefához fordultak segítségért, mivel búzájukat a jég egy fertály óra alatt elverte.'

3 Az uradalmi földeket a birkamajorokból trágyázták. 1827-ben az eresztvényi táblát a bodajkiaknak adták bérbe, hogy az elszaporodott fűgyökereket kiirtsák és felesben kukoricát vessenek. Utána az uradalom a földeket visszavette és őszi búzát vetett bele." 1828-ban 1404 hold szántót, 175 hold rétet és 40 hold szőlőt írtak össze. Az 1846—1847-es év Ínséges volt. 1846-ban a bodajkiak pénzért arattak, búzát nem kaptak. A rossz termés miatt — még burgonya sem termett elég — az élelmiszerárak emelkedtek, s a mezővárosban 180 ínségest tartottak nyilván.

7

'' A bodajki lankák minden időben kedveztek az állattartásnak. 1704-ben arról olvashatunk, hogy Urli székesfehérvári osztrák katonai várospa-