Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Kállay István: Bodajk

rancsnok 14 ökröt és 71 tehenet hajtatott el a faluból. 1710—11-ben 29 ökör, 52 tehén, 13 ló, 24 növendékmarha, 32 sertés volt Bodajkon.'

1

' A legelő már ekkor kevés volt. 1774-ben 106 ökörből, 71 tehénből, 20 tinóból, 27 borjúból, 86 lóból és 46 sertésből állott az állatállomány. 1779-ben már 195 ökör, 75 tinó, 146 tehén, 95 borjú, 195 igásló, 21 ménesló, 31 öszvér, 89 kecske, 158 sertés és 5 méhkas volt a faluban. 1791-ben az uradalmi istállóban 6 magyar tehén volt. Ezeket a mezővárosi gulyával hajtották ki az udvari szolgák.A juhászaiban 877 birkát tartottak. A legelő szűkössége miatt ezernél több birkát nem is lehetett tartani. A vajat és a sajtot a juhász értékesítette, ezért fejőjuhonként 60 dénár megváltást fizetett. Az uradalom ekkor sertést nem tartott. 1794-re a juhok száma a legelőhiány miatt 708-ra csökkent. 1807-ben az uradalomban 60 göböly ökör, 14 hámos ökör, 2 tehén, 3 tinó. 1910,illetve 770 birka volt a bodajki és a sárkányi hodályban. 1838-ban a bodajki „birkáslakás" 3 szoba-konyhakamrából állott. Három birkaistálló volt, nádfödéllel, 40X10 méteres alapterülettel. A sárkányi ..birkáslakás" szoba-konyha-kamrából állott. Egy birkaistálló tartozott hozzá, nádfedéllej és 40 X 10 méteres alapterülettel. A marhaistálló 10X6 méteres volt. Az istállókhoz takarmánytartó félszer járult." 1846—1847-ben a mezővárosban 174 ökröt, 49 tehenet, 27 tinót, 21 borjút, 70 lovat és 224 sertést írtak össze. A lakosság tehát nem tartott birkát. A kézművesek száma nem volt nagy és csak lassan emelkedett. 1738ban 1 takács, 1 kovács, 1 molnár, 1 csizmadia, 1 mészáros és 1 szabó, összesen 6 kézműves volt Bodajkon? 1774—75-ben már 36 mesterembert írtak össze. 1801-ben a bodajki csizmadia céh kérte a fehérvári városi tanácsot, hogy vásári bódéjukat a fehérvári vásárban a helybeli csizmadiák mellett állíthassák fel. Székesfehérvár tanácsa a kérést nem teljesítette, „mivel a szabad királyi városok polgárai és mesterei elsőbbséget élveznek".''

1 1825-ben a mészárszéket évi 120 Ft-ért Hercog Márton bérelte. Kötelessége volt a húst a megyei árszabás szerint mérni, egy derék, tanult legényt tartani. A járvány megelőzésére idegen birkát nem hozhatott a helybeli legelőre, ha beteg állatot vágott, nem mérhette ki. Ilyenkor a mezőváros az ökör levágásáért 1 Ft-ot, a borjúért 30 krajcárt fizetett.

m 1828-ban 4 cipész, 1 pék, 7 molnár, 3 szűcs, 1 timár, 1 mészáros, 4 csizmadia, 13 takács, 2 kovács, 4 szabó, 1 lakatos, 2 asztalos, 2 fazekas, 1 süvegkészítő, 2 kerékgyártó, 1 harisnyakészítő és 1 kádár, összesen 49 kézműves volt Boáajkon. Ez a szám 1838-ig 55-re emelkedett. Még kevesebb adat utal a kereskedelemre. Tudjuk azt, hogy 1691-ben Zsigmoná György bodajki lakos panaszára folyt eljárás a székesfehérvári vásári bíróság előtt hamis mérték használata miatt. Ez arra utal, hogy a bodajkiak már ekkor megjelentek a fehérvári vásárokon. 1736-ból a pálinkafőzésről és a hamuzsír készítéséről vannak adataink/

1 1774—75-ben egy kereskedő volt Boáajkon. A mezővárosi és vásár-kiváltság, a két országos vásár kedvezően hatott. Luáovicus Nagy 1828-ban már arról ír, hogy Boáajk a vásárairól híres mezőváros. 1819-ből fennmaradt a vásárban szedett helypénzek jegyzéke. Ebből kitűnik, hogy mit árultak és kik voltak a vásárosok: mézesbábosok, vasárusok, vászonárulók, késeket-pipákat, bokrétákat, árulók (a templom körül), tímárok, pruszlikot árulók, könyvárulók, gyolcsostótok, szappanárusok, késesek, fésűsök, borsos tótok, szíjártók, vargák, csizmadiák, kalaposok, harisnyakészítők, szűrszabók és képeket