Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Balázs László – Degré Alajos: Bicske

5 Uo. 92. cs. 43. sz. 6 OL P. 1322. Batthyány családi levéltár körmendi központi igazgatási iratai 106. cs. 7 FML. II. József összeírása. Közzé tette Móra Magda. FMTÉ. 5. (1971) 310. és köv. 1. 8 OL. C 104. Helytartótanácsi levéltár. Acta reg. Paroch. Stuhlweisenburger Dioec. Pfarr. Topographie A. 41. raksz. FML. 1784. évi összeírás a katolikus plébániáról. 9 FML. Dicalis összeírások 1846—7. Németegyháza. 10 FML. 1850. évi népszámlálás. 11 Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. Pest, 1851. III. 137. 1. 12 FML. Megyei Állandó Bizottmány jegyzőkönyve 1849. május 16. 13 FML. Megyei Állandó Bizottmányi iratok 1848-ból. Főadószedői számadások. 14 Hadtörténeti Intézet Levéltára Bp. 1848—49. 8 105. Wrbna altábornagy jelentése 1849. jan. 2. 15 Magyarország Helységnéviára 1863, 1873, 1907, 1913, 1933, 1967, 1973. Magyarországot illető Országos Kormány Lap II. rész 1856. június 20. 16 Pénzes F. Fejér megye gazdasági statisztikája az 1869. évről. Székesfehérvár 1872. 17 Helységnévtár 1913, 1933, 1968. 1973. 18 Bicske fejlődése 1965—76. KSH. Fejér megyei Igazgatóságának összeállítása. Óbarok Bicskétől nyugatra fekvő népes puszta, mely 1850—1970-ig Felcsuthoz tartozott, 1970 óta pedig Bicskéhez. Nevét írták Borofc-nak, (1365), Bároknak (1396), Barochnak (1460), Baruchnak (1654), Baruknak (1698), 1784 óta megkülönböztetve Üjbaroktól, állandóan Ó-Barok-nak, illetve 1869-től egybeírva Óbaroknak. A név valószínűleg szláv eredetű. A borik szó a szerb-horvát nyelvben fenyvest, a szlovák, cseh és bolgár nyelvben kis fenyveserdőt jelent.

1 Első írásbeli említése 1365-ből való, de akkor is, 1396-ban is csak Felcsut határjárásában említik, mint Felcsuttal és Szárral határos „földet", illetőleg birtokot.'

2 1391-ben és 1460-ban a székesfehérvári keresztes konvent saját pusztájának állította és tiltakozott az ellen, hogy 1391-ben a Szentlőrinci család és a szentgyörgyi jobbágyok, a székesfehérvári polgárok, a csóri és mohai lakosok vagy Kont Miklós elfoglalja* és használja.

3 1460-ban az ellen tiltakoztak, hogy a pusztát Guthi János keresztes parancsnok Batthyány Alapi Anárásnak és fiainak adja.'

1 A keresztesek tehát igényt tartottak rá, de nem birtokolták békésen. A felsorolt említésekből különösen az 1391. éviből az sem bizonyos, hogy akkor lakott hely volt-e. Ezután két évszázadig nincs róla adatunk. Azt sem tudjuk kié volt, azt sem, mikor pusztult el, ami már Mohács előtt is bekövetkezhetett. 1543 után kétségtelenül török hódoltság alá került és lakatlan lett. A törökkori összeírásokban nem szerepel. 1654-ben a bicskeiek lakatlan pusztának nevezik, Batthyány birtoknak tartják és azt állítják, már Batthyány Ferenctől engedélyt kaptak a használatára és ennek megerősítését kérik.

5 40 évvel később néhány szerződésből azonban egész más birtokviszonyokról értesülünk. Eszerint Bárok pusztát magáénak tekintette a Barkó család. 1691-ben Barkó Márton Fejér megyei szolgabíró fia volt Barkó István, lánya pedig Barkó Kata. Valószínűleg a harmadik testvér Barkó Erzsébet volt. Barkó István 1691-ben feleségül vette Gazdag Katát, és hitbérként 20 tallér értékben zálogba adta nejének Bárok puszta őt illető egyharmadát. (Az egyharmadból következtethetünk arra, hogy három testvér lehetett.) Mindketten hamarosan meghaltak, de Gazdag Kata már