Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Balázs László – Degré Alajos: Bicske

E népszámlálás adatainak helyességét kérdésessé teszik Fényes Elek 1851. évi adatai. Szerinte Nagy- és Kisnémetegyháznak összesen 226 lakosa van, ebből 203 rkat. és 23 ref. vallású, s a bicskei Batthyány uradalomhoz tartozik." Fényes adatainak helyessége mellett szól, hogy 1849-ben Fejér megyének a honvédség általi visszafoglalása után az új állandó bizottmány megszervezésekor Németegyháza pusztáról is került be egy tag a bizottmányba, Mikes Dániel személyében.

12 Ezt teszi valószínűvé az is, hogy 1848. október 3-án és 4-én két század mozgó önkéntes nemzetőrt szállásoltak be a faluba.

n 19 házba ennyi embert nem lehetett volna elhelyezni még ha számításba vesszük a mjaorsági istállókat is. Mikor 3 hónappal később Wináisgraetz császári hadai vonultak be Bicskére, akkor is megemlítették az egyik megszállott helységként Német egyházát,

1

'

1 tehát nem lehetett teljesen jelentéktelen település. Döntő érv az 1856. évi közigazgatási beosztás, mely a két Németegyházán összesen 258 lakásról tud. 5 év alatt nem növekedhetett a lakosság 175 fővel, különösen mikor a bicskei uradalomnak, földesúr Batthyány Kázmér emigrálása és elítéltetése folytán bizonytalan volt a helyzete. Az 1850—51. évi lélekszám tekintetében tehát Fényes adatait kell elfogadnunk, ami viszont arra utal, hogy ekkor már a helységben jelentékeny volt a földmívelés, ahhoz volt szükség ilyen nagyszámú cselédre. Mert az 1846-ban feltüntetett 5 zsellér ha nem is felel meg teljesen a valóságnak, arra utal, hogy a puszta lakosságának túlnyomó része földesúri cselédekből állt. Németegyháza puszta közigazgatásilag már az 1856. évi területbeosztás szerint Bicskéhez került, és máig ott is maradt.

15 1869. évi állatállománya (10 ló, 57 magyar szarvasmarha, 2300 juh)"

1 arra mutat, hogy a pusztán jelentékeny állattenyésztés folyt, de a földmívelés is fejlett. Erre mutat, hogy a kevés lovon kívül nem nagyon nagy számú, de magyar szarvasmarhát tartottak, az akkori felfogás szerint pedig a magyar ökör igásállatnak alkalmasabb volt, mint a svájci. Egészen 1945-ig a puszta uradalmi birtok volt, tulajdonosáról Bicskénél szóltunk. Paraszti kisgazdaságok itt nem alakultak ki. Az állattenyésztésről a jövedelmezőbb földművelésre való áttérés során növelni kellett az uradalmi cselédséget, azaz a puszta lakosságát is. Ez jellemzi a puszta népességének alakulását, a múlt század második felében. A gépesítés bevezetésével azonban, bármilyen lassú mértékű is volt, a lakosság stagnál, annyi cseléd maradt, amennyi az uradalom ellátásához szükséges volt. Ennek természetes további folyamánya, hogy 1945 után a puszta lakossága lassanként fogyni kezdett. Kisnémetegyházának 1913-ban 49, 1933-ban 63, 1960ban 11 lakosa volt. 1970-ben már nem is lakott hely. Nagynémetegyházának (1950-től Nagyegyháza), 1913-ban 195, 1933-ban 224, 1960-ban 321, 1970-ben 290 lakosa volt.

17 A megindult apadás azonban növekedésbe váltott át, amikor megnyitották itt a szén- és bauxitbányát, 1965 után és ezzel Nagyegyháza a fejlesztendő külterületek sorába került. Jegyzetek 1 Károly János: Fejér megye története. V. Székesfehérvár 47. 1. 2 OL. P 1313. Batthyány család körmendi levéltára. Seniorátus 89 fasc. 22/b. sz. 3 Uo. 92. cs. 37. sz. 4 Uo. 92. cs. 36. sz.