Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Balázs László – Degré Alajos: Bicske

1730-ban a Batthyányak jószágigazgatója pontosabban is leírta a pusztát. Eszerint területe hegyes-völgyes. A hegyes részen ritkás, elöregedett cserfák vannak, melyek csak kivételesen teremnek makkot. A pusztán kiégetésre alkalmas mészkő van. Kevés szántóföldjét a bicskeiek használják, de most már kilenced fejében. A Németegyháza, Kér és Mór puszta völgyeiben fekvő rétek összesen kb. 400 szekér szénát teremnek. (Ebből az adatból nem tudjuk meg, hogy mekkora volt a rét Németegyházán.) A bicskeiek többnyire az említett puszták határában legeltetnek. Más községbeliek kivételesen kapnak a puszta erdeiből tűzi- vagy épületfát. Más községbelieknél legeltetésről nincs szó.

5 Precízebb az ugyancsak a Batthyányak részéről 1758-ban eszközölt összeírás, a bicskei jobbágyok irtásföldjeiről. Eszerint a bicskeieknek van Németegyháza pusztán 31 rétje, melyek összesen 316,5 boglya szénát teremnek.

0 Az összeírás világosan mutatja, hogy a pusztán a bicskeiek irtottak elég sok és használható rétet, a kapcsolat Bicske és a puszta között még szorosabb, mint korábban, de a puszta még lakatlan. 1784—7-ben azonban II. József népességösszeírása már 59 lelket talált a pusztán, éspedig 9 házban 12 családot. Közülük 14 zsellér, (5 nyilván hazátlan zsellér), 5 egyéb használható férfi, akik alatt alkalmasint cselédet kell értsünk. A lakossághoz tartozik még 29 nő, nyolc 1—12 éves fiúgyermek és három 13—17 éves fiúgyermek.' A gyermekek korából arra következtethetünk, hogy javarészt fiatal házasok költöztek ide, a betelepülés tehát nem sokkal 1786 előtt történt. A betelepítés azonban a gazdálkodás megváltozását is jelenti. Most már nem hagyják rá a bicskeiekre, hogy a pusztán irtsanak, talán a bicskeiek irtásföldjeit is magához váltotta a földesúr. A földesúr saját állatait tartja rajta, a réteket saját cselédeivel — esetleg részben napszámosaival — kaszáitatja, alkalmasint egy kis részt a pusztán élők ellátására fel is szántat. Ugyanez évben egyházilag is számbaveszik az immár lakott pusztát és azt Bicske filiájaként kezelik. Az egyházi összeírás ugyancsak 51 lakost tüntet fel,

8 ez azonban nem jelentős eltérés és világos, hogy az egyházi összeírás nem alapult olyan precíz számbavételen, mint a császáré. A puszta allodiális földesúri bírtok lévén, amelyen a földesúr gazdálkodott, művelési módjáról a következőkben nincs adatunk. Ha azonban a következő fél évszázadon át a lakosság nem nőtt, abból arra kelllene következtetnünk, hogy a művelési módszer sem változott. Az 1846—47. évi adóösszeírásban a pusztán csak 5 hazátlan zsellért tüntetnek fel. Jellemző módon szolgákról sem emlékeznek meg, noha szolgákra az összeírásnak külön rovata volt." Az 1850. évi népszámlálás már megkülönböztet Nagy- és Kisnémetegyházát. Az utóbbi nyilván az intenzívebb földmívelő gazdálkodás következtében alakult Németegyháza (Nagynémetegyháza) közelében. Ezt a népszámlálás szerint mindössze 77-en lakják 3 házban. Közülük csak 2 férfi. Feltehetőleg pásztorok. Nagynémetegyházán 16 házban 73-an élnek, ebből 36 férfi, (a fiúgyermekekkel együtt.) Eszerint tehát a lakosság II. József kora óta alig nőtt, de ez a növekedés is annak a feltevésére jogosít, hogy a pusztán az állattartáson kívül némi szántó-vető gazdálkodás is folyt. A lakosok közül 59 magyar, és csak 14 német.

10 Holott a Bach-kor első éveiben senkinek sem volt érdeke magát magyarnak nevezni.