Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Balázs László – Degré Alajos: Bicske

kólák államosítását, de ragaszkodott a kötelező hitoktatás fenntartásához. A 4 belterületi általános iskolának és a 4 pusztai iskolának összesen 4000 Ft rendkívüli tankönyvsegélyt szavazott meg, költségvetésében az óvodáknak 14 079 Ft, a napköziotthonnak 81 263 Ft, az iskoláknak pedig 92 420 Ft-ot biztosítottak/

9 Az 1950 óta eltelt több mint negyedszázad alatt a község életében gyökeres változások következtek be. A területváltozás nem lett olyan nagymértékű, mint azt eredetileg a község óhajtotta volna. A községhez most is 8 nagyobb lakott terület, nevezetesen Őbarokk, (728 lakos), Nagyegyháza (57 hektár belterület 306 lakos), Csoráakut (132 lakos), Mesterberek (127 lakos), Tükröspuszta (107 lakos), Élőhegy (41 lakos), Olajtelep (18 lakos), Galagonyás (10 lakos), és néhány kisebb (Hegyi kastély 8, Kanizsai út 5, Kovács Tanya 4, Nagyegyházi erdészlak 3, Vasúti őrházak 35 lakos) lakott terület tartozik, úgyhogy a község lakosságának 13%-a még 1976-ban is külterületi lakos volt, és a külterületi lakosság 1960 óta csak 3%-kal csökkent, pedig néhány kisebb külterület lakosságát felszámolták."

50 A község maga is új, a belső területhez tartozó negyeddel (Fáy-lakótelep) gyarapodott. Ez azonban azért történt így, mert Bicske ipari munkahelyeit gyarapítani kívánták. Néhány külterületen is bányát nyitottak. 1970-ben ugyanis még a bicskei aktív keresőknek 47%-a, mintegy 2200 fő a községen kívül dolgozott. (Ebből 1500 Buáapestre, 500 pedig Tatabányára járt.) A község szinte „alvótelepülés"-sé vált. Ezért az 1949. évi tervek lassankénti valóraváltásával Nagyegyházán szén- és bauxitnyitottak, 1973-ban pedig Csordakuton szénbányát, ahol 1976-ban már 433-an dolgoztak. Leglényegesebb új létesítmény azonban a Bicske környéki hegyek alatti gazdag eocénkori szénrétegre alapozott nagyteljesítményű Dunántúli Hőerőmű, melynek építését 1976 végén határozta el a kormány. Az építés befejezése ugyancsak a 80-as évek közepére vagy végére várható, de maga az 55 milliárd Ft-os építkezés is nagy létszámú helybeli munkaerőt igényel. Ez az építkezés fordulópontot jelent a község fejlődésében. A németegyházi és csordakuti bányanyitás viszont a külterületek lakosságának létszámfejlesztését is jelenti. Ezeket fejlesztendő külterületként kezelik. Más jelentős ipari vállalatok is létesültek. Közülük legnagyobb a Fa, Építő és Szolgáltató Szövetkezet közel 300 alkalmazottal, a MMG Automatikai Művek üzeme 231 dolgozóval, és még 9 ipari üzem, melyek egyikében sem haladja azonban meg a dolgozók száma az 50-et. A szocialista iparban helyben a foglalkoztatottak száma 1965—1976-ig ötszörösére (272ről 1242-re) nőtt. Mindez bevándorlással is járt. 1960—76-ig 2082 fővel gyarapodott a helység lakossága, amiből csak 973 fő volt a természetes szaporodáás. Természetesen, mint az új üzemeknél gyakran előfordul, elvándorlás is történt, épp 1976-ban az elköltözők száma 76-tal meghaladta a beköltözőkét. A természetes szaporodás mint az országban mindenütt, itt is jelentősen csökkent, de legutóbb is magasabb volt az országos átlagnál. Az aktív keresőknek közel fele 1970-ben az iparban és építőiparban, 19%-a a kereskedelemben és közlekedésben, 18%-a a mezőgazdaságban,