Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Balázs László – Degré Alajos: Bicske

ellenállási vonal célszerű kiépítése érdekében elrendelte Bicske lakosságának kitelepítését. A bicskeieket Etyekre, majd Sóskútra, Biára és Torbágyra telepítették ki, és onnan csak március 23-án tértek vissza. Visszaérkezésükkor a lakóházak nagy része romokban volt, a többi is sérült és üres. Teljesen lakhatatlanná vált 160 ház (10%), javítható, de súlyosan rongált 480 ház (30%), kisebb javítások után használható 960 ház (60%).A községben állatállomány alig maradt, erről alább még lesz szó. Élelem természetesen nem volt, és a majd 3 hónapig közvetlenül a község mellett húzódó frontvonal miatt a határ 70%-a el volt aknásítva, így a földekre kimenni is életveszélyes volt. Élelemhez csak úgy jutottak, hogy kívülről hoztak be, amiben a szovjet hadsereg segített, de nagy nehézségekbe ütközött, mert a környező vidék is nagy pusztulást szenvedett. A tavaszi vetést nem tudták megkezdeni, igaerő hiánya és az elaknásítás miatt, de az őszi vetés jelentékeny része is elpusztult, hiszen a katonalovakat is itt csapták ki legelőre. 614 Ha az egykorú feljegyzések túlzottnak is bizonyultak, az állatállomány nagyságáról, illetve pusztulásáról, hisz az 1942. évi állatállományt ismerjük, adatait fentebb közöltük is, az azonban bizonyos, hogy 1945. április 27-én, egy hónappal a lakosság visszatérésének megkezdése után, a lakosság mindössze 5 692 fő volt, (az 1941. évinek 30%-a hiányzott, halál, hadifogság, késedelmes visszatérés következtében). Szarvasmarha mindössze 14 maradt (az 1942. évinek 0,7%-a, sertés 40 (ugyancsak 0,7%), csak a lovak közül maradt 140 (az 1942. évinek 14,8%-a). Alkalmasint azért volt ennyi ló,mert a menetképtelen, lesántult lovakat a Vörös Hadsereg visszahagyta a lakosság használatára. Ezeket a gyors előnyomulásban úgysem tudták volna használni, gondos ápolással és táplálással viszont erejüket a lakosság helyreállította.''

1

'' Utóbb több állatot sikerült visszaszerezni az etyeki sváboktól, akik az odamenekített állatokat, melyek 2 hónapon át az ő — szintén szűkös — takarmányukat ették, egyszerűen lefoglalták. Az új bicskei elöljáróság karhatalommal való visszavételt helyezett kilátásba,""

1 mire az állatok egy részét sikerült visszaszerezni. A község határának 10 400 kat. hold szántójából őszi vetéssel összesen 4 690 kat. hold volt bevetve, tehát a határ több mint fele műveletlen maradt. Nem csoda, hogy élelmiszerrel teljesen ellátott lakos április végén nem maradt a községben. Részben ellátott volt 1488 fő, teljesen ellátatlan pedig 3904 fő (a megmaradt lakosság 69%-a.) X. A visszaköltözés után igen hamar, április 10-én megalakult a községben a 10 tagú Nemzeti Bizottság, elnöke Lauturner Ernő,

ni

~ (az 1919. évi direktórium tagja), tagjai közül Speidler István (1919-ben ifjúsági vezető), Bóza Sánáor szociáldemokrata, Somogyi Sánáor, Vörös Benő (szociáldemokrata), Vasanits János és Szabó Gábor nevét ismerjük. A Nemzeti Bizottság vezetője jegyzővé Borbély Józsefet, segédjegyzővé pedig Lauturner Ernőt választotta, április 28-án két orvost és egy állatorvost is megbízott a hatósági teendőkkel. A községi közigazgatást a Nemzeti Bizottság aktív irányítása alattt Klopfer János községi bíró, a most megválasztott jegyző és a visszamaradt előljárósági tisztviselők végezték. A Nemzeti Bizottságnak kezdetben legaktívabb tagja Speidler István volt, aki hamarosan a