Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Balázs László – Degré Alajos: Bicske

nak, hanem ,, . . . a földmívelő napszámosoknak is otthona" lehessen.

583 A Falu Szövetség azonban bár így kiállt a napszámosokért, alapjában véve polgári célzatú szervezet volt, így a Falu Szövetségnek juttatott helyiség bármilyen szépen indokolták is, egyáltalán nem mozdította elő a nincstelenek szervezkedését. Bicske fejlődését a házak számának gyarapodása is mutatja. 1907-ben 852, 1913-ban 1024, 1933-ban 1319, 1940-ben 1634 ház volt a faluban.

590 A házak száma tehát ha nem is ugrásszerűen, de folyamatosan nőtt, talán nagyobb ütemben is, mint a lélekszám. Ez a kultúra fejlődését is mutatná, de a korban épült lakóházak jelentékeny része kisméretű, és másodrendű építőanyagból épült. Az építkezés sem volt mentes minden zavaró momentumtól. 1934-ben már több mint 25 emeletes ház volt a faluban. Ezeket a régi kézihajtású szivattyúk sem tudták ellátni. A község motoi os szivattyút akart beszerezni, de ez túl drágának mutatkozott, így szükségmegoldásként egy kisebb aggregát szivattyút és tolólátrát vásároltak.

591 A községi vágóhíd 1910-ben már felvetett építését csak 1927-ben vette a képviselőtestület újból tárgyalás alá. A kápolnásnyéki vágóhíd mintájára vasbetonból épült, folyóvízzel és láncos felvonóval ellátott vágóhíd 1929-re elkészült. Ezentúl közfogyasztásra csak itt volt szabad állatot vágni, szarvasmarhát 4 P., borjút és sertést 1 P 50 fillér használati díjért. A vágóhíd felügyelője azonban 1934-ig a mészárosok magánalkalmazottja volt, őt csak 1935-től fizette a község havi 40 Pengővel.

592 A gyermek- és csecsemővédő Stefánia Szövetség 61. sz. intézete 1923 óta működött Bicskén. 1928-ban az épülő kultúrházban kívántak neki helyet biztosítani, de az építés közben bekövetkezett gazdasági válság miatt a kultúrházat szűkebbre vették, és a Stefánia Szövetséget ebből kihagyták. 1933-ban a Szövetség kérésére a község 100 négyszögöles telket ajándékozott, ahol a Szövetség fel is építette székházát, amihez a községtől csak csekély pénzbeli segélyt kapott.

593 Az úgynevezett Kultúrház építését 1927-ben határozta el a község. Ez azonban nem népművelési intézmény volt, hanem a földszinten az óvodát és orvosi lakást, az emeleten a Gazdakört, a Stefánia Szövetséget, a levente otthont, és az iparegyesületet kívánták elhelyezni. Erre a község különböző minisztériumoktól összesen 26 000 pengő államsegélyt és 16 ezer pengő állami kölcsönt kapott. A községnek erre mintegy 40 ezer pengője volt, 77 ezer pengőt pedig függő kölcsönből kívánt előteremteni. Ez az összeg azonban a tervezett épületre nem volt elég. 1930-ban a tervet módosítani, a tervezett épületet csökkenteni kellett, kihagyták belőle a Stefánia Szövetséget, az ipartestület helyisége pedig egyben a Lövész Egyletnek is otthonul szolgált. így csak 27 ezer pengő függő kölcsönre volt szükség, amivel az épület 1931 őszére el is készült.

59

'

1 Hosszú küzdelmet folytattak központi szegényház építése ügyében. 1933-ban a Váli járás szegényházát Baracskán akarták felállítani úgy, hogy az építéshez a járás valamennyi községe anyagilag hozzájáruljon és valamennyi község szükségletére szolgáljon. Ezt Bicske elutasította azzal az indoklással, hogy már van egy 3 szobás régi szegényháza, ami elegendő a község szegényeinek fedélalá juttatására. Ott a szegények orvosi ellátását is biztosítani tudja.

595 1935-ben újból felmerült a terv, de most már olyan formában, hogy a házat Bicskén építsék, és az nem az egész járás, hanem csak Alcsut, Bicske, Bodmér,