Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Balázs László – Degré Alajos: Bicske

tették, s utána a dézsmát mindig megadták. — 1720-ban azonban Sajnovics felcsúti ispánjának a parancsára szekereiket a szénatakarításra és ekéiket a szántásra nem küldték le Tordasra, mert Sajnovics földjét nem akarták tovább használni; ezért az ispán a bárki pusztán pásztor nélkül levő sertéseikből hármat elhajtatott, s mikor ezért kártérítést kértek Sajnovicstól, megfenyegette őket, hogy Győrből katonákat küld reájuk, mert a földet hamisan, erőszakosan használják; ezért kérik a megye segítségét, az elhajtott sertésekért a kártérítést; ők nem jobbágyai Sajnovicsnak, nem kötelesek mocskolódását eltűrni.

19

' — Eltelve a 9 esztendő, 1721 dec. 12-én Batthyány Ádámné Strattmann Eleonóra új megállapodást kot a bicskeiekkel: 1723. Szt. György napjáig megengedte, hogy a falut szabadon bírják, de a szabad bírásért, robotolásért, szénáért, szárnyasokért, vajért, fáért és kilencedért most már jóval többet: 1500 rajnai forintot tartoznak két részletben letenni, s a majorság részére is a 20 szekér szénát meg kellett adniok.

198 — A gazdasági teher mellett Batthyányné egy másik terhet is tett a lakosság nyakába. Az 1716-ban elvett iskola és lelkészlakás helyett újnak az építési engedélyét úgy nyerték meg tőle, vállalták, hogy a zsámbéki plébánosnak — ahová Bicske, mint leányegyház (filia) tartozott, — évi 18 forintot fognak fizetni.

199 —• S most 1723-ban Bicskén plébániát létesített. S az új plébánosnak, a későbbi veszprémi jüspöknek is ezt meg kellett fizetni. Padányi Bíró Márton az ellenreformációnak legharcosabb és legkeményebb egyénisége volt, akit kíméletlenségéért Mária Teréziának is meg kellett később róni. — S Bicskén mindjárt kezdetben 1723. június 7-én a következő levelet írta református lelkésztársához: „Jó napot! Igentisztelt Szomszéd úr! — Beiktatásom erejénél fogva, amelyet kegyelmes és igen tisztelendő püspököm mind lelki, mind világi dolgokban nekem adni méltóztatott, intem uraságodat egyszer s mindenkorra esperesem megbízásából, hogy ezután soha ne merészkedjék, s vegyen magának bátorságot, hogy előbb harangoztasson, mint ahogy egyházamban meghallaná a harang zúgását. Evvel maradok szolgálatra kész szolgája: Bíró Márton bicskei plébános.

m — A református lakosságot pedig munkára hajtogatta, az embereket veréssel fenyegette, a reformátusok templomát disznóólnak nevezte, s emiatt félő volt, hogy az újonnan jöttek eloszlanak, panaszt tettek ezért a bicskeiek Biró Márton ellen Batthyánynénál, aki ezért Biró Mártont meginti: „. . . Vettem kegyelmed levelét, de panaszokat is ellene, hogy nem békességes, a lakosokat illetlenül tractállya. sőt vereséggel is fenyegeti, s újságokat akar bé hozni, kire nézve, ez nem lévén a modus agendi (eljárásmód), az olyanoktul el legyen kegyelmed, hogy különben megh orvoslásáért, azoknak examennyére Deputatusaimai ne köllessék küldenem, mert az ollyakkal, hogy a Földes Urak magok Jószágit pusztulni, s jobbágyit fogyni hadgyák, tőlök nem kívánhatni, s fogok méltóságos Dioecesanus (megyés püspök) Ur Eö Excellentziájávai is ezeránt bővebben szóllani. Ezzel Isten Tartsa kegyelmedet. . ."

pni — Ezek az évek vallási szempontból nagyon viharos évek. Rákóczi Ferenc szabadságharca valamiféle békességet hozott a nemkatolikusoknak, s több templomot is visszaadtak a reformátusoknak. De a szathmári békekötés után az 1715. évi országgyűlésen sem tudtak megegyezni. — 1725-ben a helytartótanács meghagyása alapján a nemkatolikusok egyházi életére, templomaira vonatkozólag 26 pontban kell választ adni; a 14—16. kérdések arra kérnek választ a tanúktól, hogy nem tesznek-e prédikátorok, vagy