Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Balázs László – Degré Alajos: Bicske

sónak ketteit el veszi. Efféle abususok (visszaélések) ez inordinata taxatiok (rendellenes adóztatások) Varmegyénknek gravaminai (sérelmei) keözé tartoznak, de mig Isten Országunk Gyűlését adgya, hogy továb ne terjedgyen, Nagyságod adhibealjon jo remediumot (szerezzen jó orvoslást) . . ,

113 Ezekben az években a panasz csak úgy árad belőlük Batthyány Ádám felé a magyar részről való sérelmek, fosztogatások miatt (1647. jan 17.) 3 szekérrel Koppány felé jártak, ekkor a keszthelyi hajdúk támadták meg őket, s 9 ökröt kifogtak szekereik elől és elhajtották azokat; még a malomba se mehetnek a tolvajok miatt; bírájuk fiai a tatai malomba mentek, amikor rajtok ütöttek a hegyekből, s 6 ökrét elhajtották; Tata várából valók voltak. — Ménesükből a Bodonhelen lakó latrok két lovat kifogtak, miután a pásztort megkötözték. — Kérik Batthyány Ádámot, jöjjön segítségükre!"'' Batthyány Ádám Zichy István segítségét kéri a bicskeiek megvédésére. De Zichy István (1647. júl. 30.) panaszkodik rájuk, hogy nagyon szófogadatlanok, nem akarják neki a summát odavinni, ami vagy neki vagy Bathyány Ádámnak járt.

115 — De hogy ekkor még nem adta oda zálogba Zichy Istvánnak Bicskét, abból látjuk, hogy 1648. szept. 15-én egyességet köt a bicskeiekkel: Kenyeres Gergely (a vértesaljai járás szolgabírája) és Buzgó János bicskei lakosok megjelennek Batthyány Ádámnál, és személyesen visznek neki azon évi adójuk fejében 3 skarlát szőnyeget és ugyanakkor lerögzítik évi adójuk mennyiségét is: fizetnek 100 tallért, 10 skarlát szőnyeget, 10—10 sárga, vörös, és karmasin bőrt

1

"'. A sok panasz mellett is ekkor a bicskeiek vagyonilag gyarapodnak. Ezt mutatja a felemelt adó mennyisége mellett az a tény is, hogy ugyanazon két ember: Kenyeres Gergely és Buzgó János 1666-ban a bicskei (ref.) egyháznak egy aranyozott ezüst kelyhet, Szabó Mátyás és Csizmadia András pedig egy úrvacsorai ezüst tányért adományoznak (amely mind a mai napig megvan). Kenyeres Gergely. Ódor János nemes emberek, de Batthyány Ádám őket, mivel bicskei birtokán laknak, jobbágyainak nevezi.

117 Bicske lakói állattartásuk szorongató körülményei között kénytelenek harcolni a legelőkért, s a kaszálókért. Vért, Szent György pusztát illetően a pálosokkal egyezkednek szüntelen, Csabdi, Szt. László, Mór, Németegyháza Batthyány-birtokok, de ott vannak körülöttük a gazdátlannak látszó puszták is, s ezeket is kaszálgatják, legeltetik. Azonban magyar részről nagyan is számon tartják a birtokokat tulajdonosaik, s a puszták használatáért bért követelnek tőlük; s mivel pedig egy-egy pusztára több birtokos is igényt tart a hosszú török hódoltság alatti állapotok miatt, a bicskeiek esőstől kapják a fenyegető, tiltó, bért követelő leveleket. — 1648. febr. 12-én Csetényi Tamás levelet ír nekik, miután hallja, hogy méneseiket hatalmasul ráhajtották pusztáira engedelme nélkül; nem engedi, hogy földjeit ,,semmi nélkül" éljék Csabáin, Torbágyon, sőt — úgy tudja, hogy Bod pusztán is elfoglaltak 50—60 holdat; ha használni akarják, fizessenek meg érte. „Hiszen tudjátok, hogy jártok vásárokra!"

11

* Csáktornyai István, Batthyány Ádám tiszttartója megírja neki (1648. II. 20.), hogy a bicskeiek valóban használják Torbágy pusztát.

u<) — A faluval határos Torbágyon a Szécsényben lakó Ráday András követeli, tartja magáénak; a bicskeiek kérik (1649. jún. 9-én) Batthyány Ádámot, hogy Szt. Jakab havának (július) 19. napjára küldje el a megyei generális congregatióra (gyűlésre) megbízottját ez ügyben Komáromba, mert ők úgy tudják, hogy a Bicskével határos 2—3 dűlőföldre levő pusztának mindig a Batthyány-család volt