Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Balázs László – Degré Alajos: Bicske

sónak ketteit el veszi. Efféle abususok (visszaélések) ez inordinata taxatiok (rendellenes adóztatások) Varmegyénknek gravaminai (sérelmei) keözé tar­toznak, de mig Isten Országunk Gyűlését adgya, hogy továb ne terjed­gyen, Nagyságod adhibealjon jo remediumot (szerezzen jó orvos­lást) . . , 113 Ezekben az években a panasz csak úgy árad belőlük Batthyány Ádám felé a magyar részről való sérelmek, fosztogatások miatt (1647. jan 17.) 3 szekérrel Koppány felé jártak, ekkor a keszthelyi hajdúk támadták meg őket, s 9 ökröt kifogtak szekereik elől és elhajtották azokat; még a malomba se mehetnek a tolvajok miatt; bírájuk fiai a tatai malomba men­tek, amikor rajtok ütöttek a hegyekből, s 6 ökrét elhajtották; Tata várá­ból valók voltak. — Ménesükből a Bodonhelen lakó latrok két lovat kifog­tak, miután a pásztort megkötözték. — Kérik Batthyány Ádámot, jöjjön segítségükre!"'' Batthyány Ádám Zichy István segítségét kéri a bicskeiek megvédésére. De Zichy István (1647. júl. 30.) panaszkodik rájuk, hogy na­gyon szófogadatlanok, nem akarják neki a summát odavinni, ami vagy neki vagy Bathyány Ádámnak járt. 115 — De hogy ekkor még nem adta oda zálogba Zichy Istvánnak Bicskét, abból látjuk, hogy 1648. szept. 15-én egyességet köt a bicskeiekkel: Kenyeres Gergely (a vértesaljai járás szol­gabírája) és Buzgó János bicskei lakosok megjelennek Batthyány Ádám­nál, és személyesen visznek neki azon évi adójuk fejében 3 skarlát sző­nyeget és ugyanakkor lerögzítik évi adójuk mennyiségét is: fizetnek 100 tallért, 10 skarlát szőnyeget, 10—10 sárga, vörös, és karmasin bőrt 1 "'. A sok panasz mellett is ekkor a bicskeiek vagyonilag gyarapodnak. Ezt mu­tatja a felemelt adó mennyisége mellett az a tény is, hogy ugyanazon két ember: Kenyeres Gergely és Buzgó János 1666-ban a bicskei (ref.) egy­háznak egy aranyozott ezüst kelyhet, Szabó Mátyás és Csizmadia András pedig egy úrvacsorai ezüst tányért adományoznak (amely mind a mai na­pig megvan). Kenyeres Gergely. Ódor János nemes emberek, de Batthyány Ádám őket, mivel bicskei birtokán laknak, jobbágyainak nevezi. 117 Bicske lakói állattartásuk szorongató körülményei között kénytelenek harcolni a legelőkért, s a kaszálókért. Vért, Szent György pusztát illetően a pálosokkal egyezkednek szüntelen, Csabdi, Szt. László, Mór, Németegy­háza Batthyány-birtokok, de ott vannak körülöttük a gazdátlannak látszó puszták is, s ezeket is kaszálgatják, legeltetik. Azonban magyar részről na­gyan is számon tartják a birtokokat tulajdonosaik, s a puszták használa­táért bért követelnek tőlük; s mivel pedig egy-egy pusztára több birtokos is igényt tart a hosszú török hódoltság alatti állapotok miatt, a bicskeiek esőstől kapják a fenyegető, tiltó, bért követelő leveleket. — 1648. febr. 12-én Csetényi Tamás levelet ír nekik, miután hallja, hogy méneseiket hatalmasul ráhajtották pusztáira engedelme nélkül; nem engedi, hogy földjeit ,,semmi nélkül" éljék Csabáin, Torbágyon, sőt — úgy tudja, hogy Bod pusztán is elfoglaltak 50—60 holdat; ha használni akarják, fizessenek meg érte. „Hiszen tudjátok, hogy jártok vásárokra!" 11 * Csáktornyai István, Batthyány Ádám tiszttartója megírja neki (1648. II. 20.), hogy a bicskeiek valóban használják Torbágy pusztát. u<) — A faluval határos Torbágyon a Szécsényben lakó Ráday András követeli, tartja magáénak; a bics­keiek kérik (1649. jún. 9-én) Batthyány Ádámot, hogy Szt. Jakab havának (július) 19. napjára küldje el a megyei generális congregatióra (gyűlésre) megbízottját ez ügyben Komáromba, mert ők úgy tudják, hogy a Bicské­vel határos 2—3 dűlőföldre levő pusztának mindig a Batthyány-család volt

Next

/
Thumbnails
Contents