Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Hetényi István: Besnyő

A királyi rendelet a kamara részére térítendő összeget 32 ezer forintban határozta meg.

10 Az adonyi Zichy család levéltárában fennmaradt egy birtokperre vonatkozó magyar nyelvű irat, mely arról tanúskodik, hogy Besnyő és Iváncsa közigazgatást illetően egymással szoros kapcsolatban álltak. Az említett — 1722. május 20-án kelt — okmány szerint az Adony és Iváncsa között felmerült határperben tanúként meghallgatott Nicola Kundacsia 97 éves ercsi, korábban besnyői lakos azt mondotta, hogy a besnyőiek olyan közel laktak az iváncsaiakhoz, hogy a két falunak egy bírája volt.

11 A Szapáry család 1714-ben ismét kapcsolatba került Besnyővel, amikoris Szapáry Miklós a ,,ius armorum Bessenyeö praedium (nemesi birtok) megváltása címén 236 FI 96 dénárt fizetett a kamarának.

13 A Besnyő lakosságára vonatkozó adatok a török hódoltságot követő századokból nincsenek. Kétségtelen azonban, hogy a település a török uralom ideje alatt, sőt a továbbiakban is pusztaként szerepelt, nem emelkedett község rangjára. Így volt ez a Szapáry javak 1733. augusztus 25-én történt összeírásakor is. Az Acta Locorum Ercsi szerint „Besenyő pusztát a Szüts család 50 forintért legelőnek árendálja."

13 A Fejér megyei hatóság előtt 1757. augusztus 16-án történt tanúkihallgatás alkalmával felvett jegyzőkönyvben szerepel, hogy Elsics Ádám 65 éves ercsi lakos ,,az öregektől hallotta, hogy a török világban Besenyő először a Duna mellett volt, ahol most a besnyői vendégfogadó áll. Az állandó katonajárás miatt a besnyőiek a kettős halmú hegy egyik felére települtek át. Majd onnét is tovább költöztek a törökök zaklatásai miatt, oda, ahol most az érésieknek szállásaik vannak. A kettős halomnál levő besnyői faluhelyen a felsőhalomhoz közel feküdt a templomuk." A meghallgatott személy elmondta azt is, hogy a besnyőiek katolikus rácok voltak, szemben az iváncsaiakkal, akik óhitűek. A kettős halomnál levő faluhely mellett két temető volt. Egyikbe csak a pestisben elhaltakat temették, másikba a többi halottakat. Az egykori írások szerint ugyanígy vallottak Stoiko Mihály 63 éves pomázi és Petyko Atyim 65 éves tolnanánai lakosok is, akik Besnyőről származtak el.

14 A következő évben ismét tanúkihallgatásra került sor. A jegyzőkönyv azt tartalmazza, hogy 3 keresztúri, 1 verebi és 1 ercsi lakos vallomása szerint az iváncsai határon felül levő faluhely Széplak volt, melyet az Adonyból Pázmándra vezető út szelt át. Az ercsiek sokáig Széplaknak nevezték ezt a helyet, melyet később azért hívtak Besnyőnek, mert a török elől menekülő besnyőiek a pusztát elfoglalták, ott kerestek menedéket. A Besnyő helységnév fennmaradásának és elterjedésének egyéb oka is volt. Nevezetesen az, hogy a földesúr, Szapáry Miklós is ragaszkodott hozzá. Olyannyira, hogy elrendelte, aki a falut Széplaknak nevezi, annak a nyelvét kimetszi.

15 Ettől kezdve vált általánossá annak a településnek a Besnyő neve, amelyet Iváncsa, Nyék és Szabolcs puszta határolt. A helységnévben továbbiakban olyan változás következett be, hogy a XVIII. szd. közepétől Besnye-ként is említik a falut. A lakosság számára a felekezetek szerinti megoszlás alapján tudunk