Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Hetényi István: Beloiannisz

A legutóbbi népszámláláskor a 426 lakásban 441 háztartást, 1371 személyt vettek számba. A háztartások döntő többsége 2, 3, illetve 4 személyes (107, 109, illetve 115). Egyszemélyes háztartás 52. Többnyire ebbe a kategóriába tartozók alkotják a legszegényebb réteget, a szociális segélyben részesülőket és a közgyógyszereseket. Az előbbiek száma 4—5, az utóbbiaké 41. A közgyógyszeresek valamennyien 100%-os rokkantak, többségükben 75—#0 évesek. Feltűnően sok az idős ember. Száz hetven éven felüli személy él a faluban. A görög állampolgárságú lakosság száma folyamatosan csökkent, jelenleg 600 körül között mozog. A nők száma már csak 8-cal haladja meg a férfiakét. Viszont lényegesen több a nőtlen férfi (124), mint a hajadon (73). Az özvegyek tekintetében fordított a helyzet (férfi 14, nő 78). Az aktív keresők közül legtöbben (583) az iparban dolgoznak. Az építőipar 124 dolgozót foglalkoztat. A mezőgazdaság területén 218-an tevékenykednek. A szállítási, hírközlési dolgozók száma 97. A kereskedelem, vendéglátás területén 83-an dolgoznak. Egyéb foglalkozásúak száma 31. A dolgozók többsége lakóhelyén kívüli munkahelyekre vonaton jár be. Az elmúlt három évtized alatt jelentős változások következtek be az iskolai végzettség tekintetében is. A hét évnél idősebb lakosság soraiból 58-an vannak, akik egyáltalán nem jártak iskolába. Egytől öt osztályt végeztek 234-en, hat-hét osztályt 264-en. A nyolc osztályt 293-an járták ki. Szakmunkás-bizonyítványt 210-en szereztek, középiskolát 199-en végeztek, főiskolai oklevéllel, diplomával 45-en rendelkeznek.

35 A lakosság életkörülményei külsőségeiket tekintve is nagy mértékben változtak. Különösen a fiatalok alkalmazkodnak feltűnően gyorsan a magyar környezethez és szokásokhoz. Az ötvenes évek végéig a középkorúak és idősebbek úgy öltöztek, mint ahogyan odahaza, Görögországban szoktak. A férfiak előszeretettel viseltek fehér inget, gyapjúból kötött világos színű kardigán-féleséget, vagy jártak román és bolgár viselethez közelálló sötét ruhákban, nyakkendő nélkül. Az idős nők között akadnak jelenleg is, akik földigérő, háziszőttes szoknyában járnak, fejüket nyáron is kendővel kötik be. A mindkét nemnél az eredetileg használt jellegzetes lábbeli, a durva kidolgozású, kecske-, vagy birkabőrből készült, sarok nélküli, hegyesorrú bocskor ma már csak elvétve fordul elő. Ahogy a magukkal hozott ruhadarabok elhasználódnak, úgy váltja fel a régies viseletet az új, amely nemcsak praktikusabb, hanem olcsóbb is. Az öregekben — érthetően — erősebb a nosztalgia, a honvágy, mint a fiatalokban. A fiatalok szeretnek szórakozni, énekelni, táncolni. A kultúrházban erre gyakran nyílik lehetőség. Frissen pergő ritmusú zenére járják körtáncukat, a kólót, a szirtakit, camikoszt meg a haszapikoszt. Látszólag lényegtelen, ki ki mellé kerül a körtáncban, csak arra ügyelnek, hogy férfit és nőt kapcsoljon egymáshoz a tánc. Hazájuktól távol az élete legnehezebb az egyedülálló, magányos öregeknek, akik a háborús viszonyok, politikai harcok közepette nem tudhattak családot alapítani. A múltban gyakori volt, hogy a fiatalok anyagi okok miatt sem gondolhattak a házasságra. A hagyományos görög esküvőnek ugyanis megvoltak a társadalmilag megkövetelt külsőségei, amelyek a lakodalmat olyan anyagilag megerőltető családi ünneppé tették,