Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Hetényi István: Beloiannisz

Egyben fokozott beruházási keret- és építésikapacitás-igényt is. Az építési munkák anyagi fedezetét a magyar állam biztosította. Az építkezések műszaki szervezését, irányítását, ellenőrzését, a teljes beruházás lebonyolítását magyar szakemberek végezték. Négy építőipari vállalat munkáját mint generálkivitelező a Lágymányosi Építőipari Vállalat koordinálta. A munkálatok kezdetekor a görögfalu építésén még nem dolgoztak görögök. A közben megérkezett emigránsok először az Ercsi Cukorgyár munkásszállásán, a „kaszárnyában", és barakkokban kaptak ideiglenes szállást. Onnét jártak ki vonattal az építkezésre kisebb számban a görög szakmunkások és tömegével a segédmunkások. Az első építők közül még harmincan élnek a faluban, és emlékeznek arra, hogy az építőanyag legnagyobb részét vasúton szállították, a sódert tehergépkocsikon Ercsiből. Jelentős szekérfuvarra is volt szükség az építkezések során. Az építőmunka szervezettsége, lendülete sok tekintetben hasonlított a sztálinvárosi építkezéseken tapasztalt pozitív vonásokra. Volt időszak, amikor több, mint kétezren dolgoztak azért, hogy a görög antifasiszta menekültek minél rövidebb idő alatt fedél alá jussanak. A munkálatok nagy erővel és gyors ütemben folytak, különösen az emigránsok részéről, akiknek alapvető érdekük fűződött ahhoz, hogy mielőbb békés, nyugodt környezetet, otthont teremthessenek maguk és családjaik számára. Szombatvasárnapokon Budapesten és máshol tanuló fiatalok, gyárak, üzemek dolgozói különvonatokon érkeztek társadalmi munkára. Velük együtt igen sokan másutt letelepedett görögök is. A terveket valóra váltva hamarosan kialakult az új település képe. Az épületek tipizáltan, többségükben azonos külső megjelenési formában és belső elosztásban készültek el. Sótkuti mészkőből, kohósalak felhasználásával, illetve a helyszínen égetett téglából 418 palatetős lakás létesült, korszerű beosztással és mellékhelyiségekkel. A lakóházak földszintesek, barakk-jellegűek. Szerkezeti rendszerüket tekintve ,,CS" típusú — csökkentett igényű, nem összkomfortos — lakások. A gyors kivitelezés sokáig meglátszott az építményeken kívül-belül egyaránt, és továbbiakban azzal a következménnyel járt, hogy a felújítási igények a szokásosnál magasabb szinten jelentkeztek.

8 Sok görög dolgozott az ötvenes évek elején Dunapentelén is, a „Telepen", ahogy akkoriban a város és vasmű építési területét emlegették. Ott több volt a kereset, és jobbak az elhelyezési körülmények. Kezdetben a délivárosi barakkokban laktak a görögök is, majd a Kossuth Lajos utcában szállás céljára igénybevett, fehérre meszelt, téglás, kályhafűtésű lakásokban. Vaságy szalmazsákkal, ütött-kopott szekrény, asztal, székek, vezetékes rádió doboza vette körül az elszállásoltakat. A szállásrenden kívül a falakon egy-egy politikai plakát, görög tájakat, városokat ábrázoló levelezőlapok és a hozzátartozók fényképei vittek némi színt a sivár környezetbe. A későbbiek során rosszabb elhelyezésben éltek, mint azok, akik Görögfaluban maradtak. De megszoktak a városban. Érzéseiket Koralisz Nikosz így fejezte ki: „Mi, görögök is teljes erőnkkel dolgozunk a béke művének, a Dunai Vasműnek minél gyorsabb felépítéséért. Dolgozva, tanulva, a technikát elsajátítva segítünk a magyar népi demokrácia megerősítésében, mert így közelebb hozzuk harcoló görög népünk, hazánk szabadságának napját."

9