Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Farkas Gábor: Alap

1897-ben a következőknek volt 100 kat. holdon felül birtokuk Alapon: Név Földterület nagysága Név (kat. hold) Borbély József 160 Czuczák Lipót 210 Kisari Pál 100 Koller Tivadar 434 Kommer Gyula 343 Sárközi Aurélné 1491 Arany Lászlóné 1484 Nagy Sándor 279 Réh Mór 947 Vantsay István és Báró Salamon Mihály 528 Hanke Ferenc 164 A tőkés fejlődés első évtizedeiben a dzsentri birtok végleg kicsúszott a tulajdonosok kezéből. Salamon Mihály örökösei — Alapi Ödön és Szévald Oszkár — már csak 40—40 holdon gazdálkodtak a 20. század első harmadában. Salamon Zsigmond utód nélkül halt el. Rokonai egymás között osztozva 100—200 holdas gazdaságokat alakítottak ki, akik viszont a birtokot eladták Szalay Gizellának, aki Arany László (a költő fia), majd annak halála után Voinovich Géza felesége lett. A birtok azonban mindvégig Voinovich Gézáné, szül. Szalay Gizella néven állott. Salamon Pál és Salamon György uradalma (István, -Sándor, -Pál — és Móriczmajorban) Vantsay Istváné, Réh Móré és Koller Ignácé lett. A Bartal család uradalmát 1880 körül Salamon Ádám ugyan megvásárolja, de ez hamarosan Sárközy Aurélé lett (ekkor Fejér megye alispánja). Ennek halála után felesége 1914-ben a birtokot Fried Manónak adja el. Petrás Páltól Koller Tivadar és Kommer Gyula veszi meg a gazdaságot.

84 A község állattenyésztése virágzó. Különösen a ló- és a birkatartás volt kifizetődő. A lovakat igázásra szívesebben alkalmazták, mint az ökröket. 1846-ban Alsóalapon például 100 lovat és csak 40 ökröt alkalmaztak igázásra.

85 A hatvanas évek elején a két Alap-pusztán és a tanyákon 230 ló, 80 igásökör, 280 tehén, 111 növendék állat, 8000 juh és 470 sertés volt.

86 Az állattenyésztés kifizetődő volt, bár a marhavész (1854-ben), azután szárazság megtizedelte az állományt. A hatalmas kiterjedésű legelőkön és a réteken természetes takarmány bőven termett. Amikor az istállózó állattenyésztés szélesebb körűvé vált, és néhány év alatt kiheverte a pusztulást, ugrásszerűen növekedett az állatállomány, 1870-ben 302 ló, 563 szarvasmarha, 8650 juh és 978 sertés volt a településeken.

87 Már az 1860-as évek elején sok tavaszi növényt vetettek: 1862-ben például 1000 hold volt a tengerivetés, 800 hold az árpa, zab 540, burgonya 90, a köles, hüvelyesek és herefélék pedig 1000 holdnál is többet foglaltak el Alap határából.

88 A szabadságharc leverését követő önkényuralmi időszak alatt a két Alap települést egy helységnek tekintették, amelyhez Péterszállás és Alsó-