Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Farkas Gábor: Alap

az evangélikusokat Sárbogárdon, a római katolikusokat pedig 1859 decemberéig Sárszentmiklóson írták be, mivel a római katolikus plébániát 1860. január 1-i hatállyal megszervezték Alapon. Az anyakönyvezés ezután itt történt. Felsőalap népessége a 19. század eleje óta szinte stagnál, viszont Alsóalapon a népességszám növekedése gyors. Felsőalapon 1838-ban 219 a* nem nemesi származású lakos, akiknek zöme a közbirtokosság szolgálatában állott: 68 szolgalegény, 6 kertész, 2 kézműves, 2 uradalmi tiszt a családfők közül. Alsóalapon 773 fő tartozik a nem nemesi származásúak közé. Ezek közül 98 szolgalegény, 107 pedig cseléd, kertész.

6

"' Mindkét pusztán hiányoznak a kézművesek, mindössze 2 takács élt Alsóalapon.

66 Az ipari termékekért messze vásárokra jártak. Az alapiak nemcsak a környék vásárait keresték fel, hanem még Veszprémbe, Fehérvárra, sőt Pápára is eljártak, ahová terményeket szállítottak, illetve állatokat hajtottak eladásra. Elemi iskolák létesítésére a nemzeti ébredés korszakának végén került sor Felső- és Alsóalapon is. Felsőalapon 1838-ban Salamon Zsigmondné és fia, ifj. Salamon Zsigmond épített iskolát a pusztán és a felsőalapi-pusztához tartozó több szállás, település cselédgyermekei számára. Ekkor már mintegy 400 fő lakott Felsőalapon és környékén, de az első években a tanítás nehezen indult. 1840-ben mindössze 15 tanulója volt (10 fiú és 5 leány). Az iskoláskorúak azonban azért sem látogatták teljes számban az iskolát, mert tanítás csak télen volt. Ekkor azonban a nagy havazás és a zord időjárás megakadályozta a gyermekek tanyáról Felsőalapra történő járását, nyáron pedig a szülők a mezőgazdaságban alkalmazták a gyermekeket. A felsőalapi tanító egykor urasági tiszt volt, aki a számolásban, írásban gyakorlott, és olvasásra is tudta a gyermekeket tanítani magyar nyelven.

67 Ugyanakkor Alsóalapon, amely jóval népesebb, tanítónak elfogadható személy és iskolaépület nincs. Alsóalapon 1840-ben 1011 fő lakott, így a gyermekek száma is többszöröse a felsőalapiaknak. Az iskolai oktatást egy idős szabómester végezte saját házában, aki rendszertelenül tartotta az órákat. Ide azonban csak azok a szülők járatják gyermekeiket, akiknek valami vagyonuk van és a tanítás költségeit vállalják. A többség azonban semmiféle oktatásban nem vesz részt. Az alsóalapi iskolát az egyházi hatóság nem ismerte el „tanintézetnek", így nem is vették fel az iskolai összeírásba sem.

68 Ezért a fej érvári egyházmegye püspöke, Barkóczy László sürgetésére a közbirtokosok 1843. november 5-én kéttantermes iskola felépítését határozták el, melynek költségét 1200 forintban jelölték meg. Az alsóalapi iskola létesítését többek között Salamon Zsigmond, Salamon György, Salamon Pál, Horváth Ignác, Horváth Vince, Zlinszky István támogatták. Iskolamestert is fogadtak, aki évente kapott 10 mérő búzát, 30 mérő rozsot, 20 mérő árpát, 10 mérő kukoricát, azután 60 pengő forintot, két öl fát, 6 szekér szalmát. Ezekben az években Felsőalapon új kápolnát építettek, hiszen a Salamon Farkasné által 1749ben épített majdnem 100 esztendős volt, és a 19. század harmincas éveiben már a rombadőlés fenyegette. Az istentiszteletet Felsőalapon a sárszentmiklósi káplán végezte. A kápolnát ezután már a közbirtokosság tartotta fenn, ők fizették a káplánt is, akinek évente 150 forintot adtak.

6!) A negyvenes években Széchenyi István ösztönzésére országszerte lóverseny-társaságok alakultak. Alapon ez 1842-ben jött létre, s a társaság tisztikarában alapi és környékbeli birtokosok vettek részt, többek