Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Kállay István: Aba

ABA Hajdani láptelkes sorfaluból kialakult többutcás, szalagtelkes település a Sárvíz-völgy bal partján. Központi belterülete (398 ha) az eróziós árok hordalékkúp felszínének árterére néző peremén települ 109 m tengerszint feletti magasságban. Viszonylagos magassága a csatornázott patak vízszintje felett 8 m. A nagy kiterjedésű községhatár (8799 ha) mintegy 45%-a a Sárvíz völgyiapályára, 55%-a pedig az Őssárvíz hordalékkúp felszínére terjed ki. Ezen a területen a felszín kialakulását és pleisztocén geomorfológiai fejlődésmenetét döntő mértékben az őssárvíz folyóvíz eróziós és akkumulációs tevékenysége határozta meg. A jégkorszak folyamán (alsó- és középpleisztocén idő) az Őssárvíz Székesfehérvár alatt északnyugat—délkeleti irányú árkos süllyedést követve, mai medrétől négy-öt km-re keletre folyt, ahol homokos, kavicsos üledékéből lapos hordalékkúpot épített. A hordalékkúp Abánál három km széles. A jégkorszak végén (újpleisztocén idő) a Sárvíz jelenlegi völgyi apályának süllyedése a folyót nyugat felé vonzotta, s ezzel egyidejűleg szárazra került hordalékkúpja is lezökkent. Az óholocén időtől kezdve az alsó szakasz jellegű folyó homokos, iszapos, agyagos hordalékával süllyedő völgyiapályát töltögette. Az ármentesítési és mederrendezési munkálatok megkezdéséig (1772) az öt-hét km széles völgyiapály mocsaras, nádas vízivilág volt. A szabályozás eredményeként a múlt század végére a Sárvíz-völgy morfológiai és vízrajzi képe jelentősen megváltozott. A község határában mintegy 2500 ha terület került szárazra, amelynek jelentős része művelés alatt álló rét és szántó. Az alluviális felszín hajdani mocsaras sártengere ma alacsony és magas ártérre tagolódik. A finom iszapos, agyagos, homokos üledékbői álló alacsony árteret (102—104 m a tengerszint felett) az újholocénban építette a folyó. Területének mintegy egyharmad része feltört rét, legelő és szántó, kétharmad része pedig szivárgó erekkel és holtmedrekkel behálózott vizenyős lapos. Az alacsony ártér felszínéből négy-öt m-re az óholocén magas ártér (105—108 m a tengerszint felett) emelkedik ki, amely többnyire mezőgazdasági művelés alá vett jó minőségű szántó. Felszínét számos helyen futóhomok emeli meg. Pl. futóhomokkal megemelt szinten települt Felsőszentiván (109 m a tengerszint felett) is. Az óholocén magas ártér keleti pereméhez az őssárvíz lapos hordalékkúpja csatlakozik. Anyaga meszes kötőanyaggal cementált homokos kavics. A hordalékkúp átmosott löszös üledékkel megemelt felszíne északnyugatról délkelet felé lejt, s anyaga is ebben az irányban osztályozott. Nem egészen 12 km-es szakaszon 18 m az esése. Ez az erőteljes lejtő új-