Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Kállay István: Aba

pleisztocén szerkezeti mozgásokkal kapcsolatos. Átlagos tengerszint feletti magassága 118 m. A hordalékkúpot követi a vasút és az országút. Rajta települt a községhez tartozó számos külterületi lakott hely (Belsőbáránd, Bodakajtor, Belsőkajtor, Dekenysor, Felsőmajor. Halastó, Terézia, Bolváritanya, Külsőkajtor, Méhesvölgyi tanya, Sashalom, Szűcstanya, Vásártér is.

1 Éghajlatát, a szomszédos Sárvíz menti községekhez hasonlóan, az év nagy részében csekély borultság (a felhőzet évi átlaga 50—55%, a borult napok évi száma 80—100), derült napfényes időjárás (a derült napok évi száma 70—90), bőséges napsütés (a napsütés évi összege 2000 óra, a tenyészidőszak napsütése 1450—1500 óra), magas nyári hőmérséklet (július középhőmérséklete 21—21,5 °C, a tenyészidőszak középhőmérséklete 17— 17,2 °C) és mérsékelt csapadék (570—580 mm) jellemzi. A csapadék évi járása májusi maximumot mutat, 60 mm körüli csapadékmennyiséggel. A tél mérsékelten száraz, mérsékelten hideg. Uralkodó szele az északnyugati. Terjedelmes völgyi síksága és hordalékkúpja révén a megye legjobb vízellátású területei közé tartozik. Fő vízfolyása a község nyugati határán átfolyó Sárvíz (Nádor-csatorna). Sok évi átlagos középvízhozama 5000 l/sec. Mellékvizei közül vízhozam szempontjából csak a Dinnyés—Kajtori-csatorna jelentős, amely a Velencei-tó fölös vizét vezeti le, s a községtől délre torkollik a Sárvízbe. Átlagos középvízhozama 1,6 m

:i

/sec. A községhatár a XIX. században a megye állóvizekben egyik leggazdagabb területe volt. Az ármentesítés és mederszabályozás után az ártéren visszamaradt holtmedret még sokáig víz töltötte ki. A ma meglevő két állóvíz közül csak a kisebbik (2,25 ha) természetes eredetű. A nagyobbik (71,10 ha) mesterségesen elgátolt hoitmedermaradvány. Talajvize ma is bőséges. A talajviszonyok a térszín-típusokhoz igazodnak. A Sárvíz-völgy alluviális síkját egységes, összefüggő talaj víztükör jellemzi. Átlagos mélysége a felszín alatt 1,5—3 m; ingadozása azonban jelentős, a két-három métert is elérheti. A magas talajvízállás a régi medrek mentén gyakran belvizet idéz elő. Kitermelhető vízkészlete 2—3 l/s m

2-ként. A magasban fekvő hordalékkúpon a talajvíz átlagosan 6—8 m-re van a felszín alatt. Homokos, kavicsos üledéke ivásra kiválóan alkalmas vizet tároz. A Sárvíz-völgyben a talajvíz közelsége és az áradások okozta felületi vízborítás hatására túlnyomóan hidromorf talajok alakultak ki. Legelterjedtebb típusai a réti öntéstalaj, a lápos réti talaj és a réti szolonyec. A hordalékkúp felszínét a löszös és homokos üledékkel fedett területeken jó vízgazdálkodású, termékeny alföldi mészlepedékes csernozjom, réti csernozjom és mélyen elhumuszosodott csernozjom jellegű homoktalaj borítja. A helység neve 1334-ben tűnik fel először Aba alakban,

2 személynévből keletkezett, magyar névadással. Az alapjául szolgáló ősmagyar Aba személynév ótörök eredetű, „atyát", „őst" jelent. A községhez tartozó Bodakajtor, Belkajtor, Külsőkajtor nevével 1448ban találkozunk először Kaytorzallasa (Kajtorszállása) alakban.

3 Ez az elsődleges névváltozat egy Kaj tornak hívott kun személy szálláshelyére utal. Az 1428 óta adatolható Kajtor személynév a kun „quaj" (visszatér) ige származéka. Tulajdonképpeni értelme „visszatérő".