Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Adony

az egyik birtokrészről a másikba nem is mehettek, uraságukat nem változtathatták.

9

"' 1754-ben Zichy István a Fejér megyei bíróság előtt az ellen tiltakozott, hogy Zichy János — az adonyi birtokok visszaszerzéséért indított per alatt — Adony mezővárosban, Cikola, Szabolcs és Szentmihály pusztákon levő saját részét zálogba adta.

iK

> 1769-ben a családi osztozkodás során Adonyt, Cikolát, Szabolcsot és Szentmihályt Zichy Zsigmond kapta, aki azt 450 000 ft-ért 30 évre Zichy Jánosnál zálogosította el.

97 Zichy Zsigmond ekkor 260 ft-ért házat vett Adonyban.

9S 1776-ban (az átadáskor) említik a források a „Szarvas" vendéglőt, a „Galamb" és „Bárány" csapházat, valamint a Rév-kocsmát. A városban ekkor téglaégető, sörfőzőház és „birkás ház" volt.

99 1796-ban, Zichy István halála után, az adonyi birtokot a családon belül újra felosztották.

100 1801-ben Zichy Zsigmond a Jánosnál zálogban levő mezővárost 70 000 ft-ért 1833-ig ismét zálogolja Zichy János özvegyének, reglicei Luzsénszky Mária Teréziának.

101 Az 1754. évi nemesi összeírás még csak egy nemest (Adorján Györgyöt) említ. 1828-ban gróf Zichy János, Vörös Mihály volt tiszttartó, Szita István volt számtartó, Tóth Sebestyén, Sárkán Pál (fiai: József, Imre és Ferdinánd), valamint Fransits Antal szerepel a nemesi összeírásban. 1846ban Ritter Jakabné, Farkas Ferencné, Sárkány Pál, Fransits Ferencné, Csák János és Ritter József jobbágy telken élő nemesekről olvashatunk.

102 A török alóli felszabadulás után a mezőváros lakói katonai szolgálatot teljesítő rácok és magyarok. Mikor Zichy Imre gróf kezébe került, 75 lakott háza volt.

103 A rácok a Rákóczi-szabadságharc idején a környező falvakba, valamint Budára, Fehérvárra, Csesznekre széledtek szét.

104 1715ben 8 jobbágy, 13 zsellér, 8 ház nélküli zsellér és egy libertinus szerepel az összeírásban.

10

"' 1717-ben a Mindszenti, Fehérvári, Adonyi, Girnotericz, Szabolcsi, Keszi, Tatár, Csetkovicz, Csipecz, Kaufman, Kalmár, Szave, Ostoja, Fövenyi, Komáromi, Cserevicz és Molnár családok éltek a városban.

106 Az 1720-as évektől kezdődtek meg a földesúri telepítések. A németek telepítését a zálogbirtokosok (Zenegg és Miklesics) is folytatták.

107 1 7 23ban az új jövevények (11 jobbágy) háromévi mentességet kaptak.

108 Az idetelepült szerbek egy része észak (Buda), más része dél (Vukovár, Pétervárad) felé vándorolt tovább.

109 1732-ben a megye javasolta, hogy egyik évben szerb, másik évben német bírót válasszanak.

110 1737-ben a város lakossága még mindig csekély: a megye megállapítása szerint emiatt nem tudták az adót megfizetni.

111 1774—1775-ben 169 jobbágy (83 16 éven felüli fiúgyerekkel és 18 testvérrel), 40 zsellér, 51 lakos, 19 szolga, 6 szolgáló, 46 kézműves és 6 kereskedő élt a városban."

2 Erre az időre fejeződött be a telepítés; utolsó hullámaként Zichy Ferenc a Nógrád megyei divényi uradalmából tótokat hozott.

113 II. József korában — 1784 és 1787 között — 307 ház, 458 család volt a városban. A népesség 2033 fő; ebből 1026 nő, 7 nemes, 154 jobbágy, 135 polgár és paraszt, 341 zsellér, 23 mesterember és 324 gyerek.

114 1828-ban 1010 adózó (1 honorácitor, 179 jobbágy, 202 zsellér, 110 ház nélküli zsellér, 27 szolga, 15 szolgáló, 64 kézműves, 6 kereskedő, 105