Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Záborszky Miklós: Baracs

kivitelezési tanácsadónak. Budapesten került közelebbi kapcsolatba a munkásmozgalommal, a Szociáldemokrata Párttal és a szakszervezet akkori elődjével, a szakegylettel. A kezdeti időben munkás-önképzőköri munkában vett részt. Az ácsok téli tanfolyamain előadóként szerepelt, építészeti szakrajzot és számtant tanított. A szakismeretek átadása mellett politikai nézetek továbbadására is sor került. Ebben a környezetben váltmunkás vezetővé . A mozgalmi munkát egy időre megszakította a katonai szolgálat. 1902-ben a székesfehérvári 17-es honvéd gyalogezredhez vonult be. Kapcsolata a munkásmozgalommal a katonai szolgálat idején gyengült, de nem szűnt meg, mert önképzéssel gyarapította ismereteit. Leszerelése után újabb lendülettel látott a munkához. Kiváló szónoki képességgel rendelkezett. A rendőrség már figyelte. 1904 tavaszi székesfehérvári sztrájk idején le is tartóztatták, több társával együtt. Róluk és a többiekről Reé István rendőrfőkapitány részletes tájékoztatást adott Havranek polgármesternek, 1905. január 7-én. Ebből kitűnik, hogy 1904ben nagyobb szabású és lényeges sztrájkmozgalom Székesfehérváron csak az ácsoké volt, akik május 1-től három hónapon keresztül sztrájkoltak, majd ezt követően pedig bojkottot alkalmaztak. A sztrájk részben eredményes volt, bár Kőszegi Ferencet és társait előzetes letartóztatásba helyezték. A mozgalmat azonban a hatóság nem tudta letörni. A sztrájkok hamarosan szaporodtak. Nagy jelentőségű volt az 1907. évi székesfehérvári általános sztrájk. Ennek előharcosai ugyancsak az ácsok voltak. 1907. június 9-én bejelentette a székesfehérvári szervezett ácssegédek hatos bizottsága — Kovács Károly, Kőszegi Ferenc, Beiner Frigyes, Kósa István, Kral István és Lerner Kálmán — a rendőrfőkapitánynak, hogy bérharcba léptek és ezalatt tartózkodási helyük a Rózsáskert féle vendéglő. A sztrájkra azért került sor, mert az 1904. június 24-én a munkabér és munkaidőre kötött szerződés lejárta előtt három hónappal, 1907. február 2-án az új megállapodás tervezetét a hatos bizottság ugyan megküldte a munkaadóknak, de ők azt nem fogadták el, és a korábbit sem újították meg. A szakma sztrájkja augusztus végén általános sztrájkká nőtt. Erre közvetlen okot a Szociáldemokrata Párt megyei titkárának, Handler Gyulának és a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége kerületi titkárának, Forgách Dezsőnek a városból való kitoloncolása adott. Az általános sztrájk mintegy 1200 embert mozgósított. Ez tüntetésekkel párosult, aminek elnyomására a katonákat is bevonták. A sztrájk célját nem érte el, azonban figyelemre méltó demonstráció volt. Az ácsok és még néhány szakma továbbra is folytatta a bérharcot, annak ellenére, hogy a továbbiakban a rendőrség a rózsáskerti sztrájktanyát megszüntette. A politikai harcot széles körűen értelmezték. Kőszegi Ferenc és társai a földmunkás szervezetek megerősítésén fáradoztak, a „derestörvény" ellen 39 gyűlést tartottak a megyében. Kőszegi Ferenc Székesfehérváron szólalt fel. Mozgalmi tevékenysége az 1909. október 31-én kötött házassága után is folytatódott. Felesége Lendvay Julianna Iszkaszentgyörgyről származott. Barátai Ferschlich Ferenc, Vintz Ferenc, Lerner Kálmán, Vég József, Pápai József — szintén a mozgalom tevékeny emberei és egy kivételével ácsok. A mozgalmi élet az 1908. évet követően ellanyhult. Ez legnagyobb mértékben a földmunkás szervezetekben jelentkezett. Ezért az 1910. évi