Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Záborszky Miklós: Baracs

megyei pártértekezleten Kőszegi Ferenc a földmunkás szervezetek megerősítésének szükségességét hangoztatta. Később tevékeny részt vállalt a munkásszövetkezetek (fogyasztási szövetkezetek) szervezésében ér a munkások küldötteként, a Munkás Biztosító Intézet Fejér megyei Igazgatóságának tisztviselője lett. 1914-ben a Szociáldemokrata Párt vezetőségi tagjává választották, és a párt elnöki tisztségét töltötte be. A január 18-i éves pártértekezletet ő nyitotta meg. Az értekezleten az új végrehajtó bizottságba is beválasztották, majd javaslatot terjesztett elő helyi párttitkárság felállítására. A Tisza-féle választói törvény szerint a szavazati jog írás-olvasás tudásához volt kötve. Aki iskolai bizonyítvánnyal nem rendelkezett, annak írásvizsgát kellett tenni. Ennek fontosságára 1914. május 10-én, az ácsok gyűlésén Kőszegi Ferenc felhívta a figyelmet, hogy a munkásság minél szélesebb körei élhessenek politikai jogaikkal. Az első világháború kitörésekor be kellett vonulnia. Ekkor a szerb frontra került, ahol kilenc szuronyrohamban vett részt. A szerbek leverése után az orosz harctérre irányították. A katonai szolgálat alatt tiltakozott az önkényeskedés ellen, ezért egy időre lefokozták. Később visszakapta szakaszvezetői rendfokozatát. Hadifogságba a bukovinai Kirlibabánál 1916 júniusában a Bruszilov-támadás idején jutott. Jekatyerinoszláv kormányzóságban levő Nyikitovka bányatelep mellett felállított hadifogolytáborba került. Itt élénk mozgalmi tevékenységet fejtett ki egyrészt a hadifoglyok között, másrészt kapcsolatba került a helyi munkásszervezetekkel. Részletesen leírta ezt a tevékenységét. (Naplója a II. világháború idején megsemmisült.) A naplóból tudjuk, hogy agitációs tevékenysége során tetlegessé fajuló összeütközése volt az egyik munkavezetővel, s ezért barátai tanácsára a műszak végén nem ment fel a bányából. így a felszíni ellenőrzésnél nem találták meg. Ezután több napon át éjszaka is a bányában maradt, de társai ellátták élelemmel. Nem sokáig kellett így élnie. Az 1917-es orosz forradalmi események az ő helyzetét is alapvetően megváltoztatták. Csatlakozott a forradalmár felkelőkhöz. Több fegyveres harcban vett részt a kozákok ellen. A Breszt-Litowszkban folyó békekötés előtt egy frontra irányított egységgel kivitték a fegyverszüneti vonalra. Itt elvált egységétől és sok viszontagság után (egy hatalmas prémes usánkával a fején) hazaérkezett. Családjában nagy volt az öröm és a meglepetés, mert a katonai hatóság halottnak jelentette, s édesanyja gyászolta. Felesége bízott hazajövetelében. Ezért a munkásbiztosítótól járó végkielégítést nem is vette fel. Most ehelyett a fizetését kapta meg visszamenőleg, ami tiszeletre méltó összeg volt. Idehaza azonban alig egy hónapig maradt és egy frontra induló egységgel küldték ki az olasz harctérre. Onnan 1918 októberében betegen jött haza. A Károlyi-forradalom kitörése Budapesten érte. Másnap már Székesfehérváron volt és 1918. november 4-én a Városháza előtt tartott népgyűlésen részt vett. A következő napon megalakított székesfehérvári munkástanács elnökévé választotta. Itt sok mindennel kellett foglalkoznia. Belekerült a közellátást ellenőrző bizottságba, s nem egyszer megtörtént, hogy ellenőrzése alkalmával elrejtett élelmiszerkészleteket derített fel. A dolgozók körében népszerű ember volt, így mozgósítani tudta a tömeget. A politikai hatalomért vívott harc kemény feladatok megoldása elé állította.