Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Záborszky Miklós: Baracs

Kőszegi Ferenc 1880—1942 A székesfehérvári ipari munkásmozgalom kiemelkedő alakja, aki a 19—20. század fordulóján részt vett az építőmunkások szakegylete, a Szociáldemokrata Párt munkájában, a századelő politikai harcaiban. Életének úgy alakult a sora, hogy szemtanúja lehetett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eseményeinek, majd idehaza a székesfehérvári Munkástanács élén a forradalmi mozgalom irányítása is a kezébe került. Az 1919. augusztus elején hatalomra került ellenforradalmi rezsim sem tudta forradalmi hitét kioltani. Élete végéig bízott a munkásosztály győzelmében, az igazságos társadalmi rendszer megvalósulásában. A felszabadulást nem érhette már meg. 1880. január 27-én született Székesfehérvárott. Szüleiről azt tartották, hogy elszegényedett nemesek voltak. Apja, Kőszegi András a régi gondtalan idők emlékeit gyakran emlegette családja körében. (A hagyomány szerint a nagyapa 1848 szeptemberében fejszével vert agyon egy horvát katonát, és aki olcsón eladta az öreghegyi szőlő egy részét, s aki felesége rokonának váltókezességet vállalt, és ezzel anyagilag ment tönkre.) Az apa emlékezései szerint felesége, Cs. Nagy Anna jelentős hozománnyal került a házhoz, de ez hamarosan elfogyott. A szegénység aztán korán munkára szorította a gyerekeket, akik öten voltak: Imre, János, Ferenc^ József és Anna. Imre, a legidősebb a mezőgazdasági munkában úgy megerőltette magát, hogy fiatalon, 17 éves korában meghalt. Ennek tudható be, hogy a fiúk az ács szakmát választották hivatásuknak. Abban az időben az építőipar a városban fellendülőben volt. Kőszegi Ferenc az elemi iskola kötelező hat osztályát elvégezte és munka után kellett néznie. Lánczky Istvánhoz szerződött ács inasnak, három évre. Felszabadulása (segédlevelének elnyerése) után is a cégnél dolgozott egy darabig. Munkáltatója kedvelte, mert kiemelkedő szakmunkás volt. Részt vett a helybeli és a vidéki munkákon is. Természetesen, más építési vállalkozóknál is dolgozott. Többek között a Bernstein, Becsei és Káldor cégeknél. Életének jelentős fordulatot adott, amikor 1900 elején Budapestre került dolgozni. A Palatínus Építkezési Trösztnél felfigyeltek képességeire és hamarosan az egyik ácsrészleg vezetésével megbízták. Negyvenfős csoportja volt, amely hamar a vállalat legjobb részlegei közé került, a munka minősége és szervezettsége folytán. A vállalat főmérnöke magához vette 29 Fejér megyei történeti évkönyv 13. 449