Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Záborszky Miklós: Baracs

szükségesek.

130 A megoldásra egyik javaslat, hogy dr. Szluha István 750 kat. holdas eladósodott földbirtokos birtokát parcellázzák, elsősorban a kisszentmiklósiak részére. Javasolják továbbá a Széchenyi-telep növelését, a zirci apátság Nagykokasd és Nagyvenyim pusztáinak parcellázása árán.

131 1940-ben. a földigénylés még nagyobb méretű lett, ekkorra úgy látszik, a zirci apátság kokasdi pusztáján már folyt némi kisebb mértékű parcellázás. A további megoldást a kormány fasiszta politikájának megfelelően a zsidóbirtokok felosztásában látja (Baracson ekkor 220 kat. hold zsidóbirtok volt).

132 Különösen kedvezőtlen volt a község helyzete a művelődés szempontjából. A rendkívül rossz anyagi körülmények, szétszórt település és állandó vándorlás egyaránt akadályozták iskolák létesítését, és azokban megfelelő szintű oktatás kialakítását. Az iskoláról első adatunk 1868-ból való. Eszerint 1862-ben újonnan építették iskoláját. (Előző iskoláról semmi adatunk nincs.) Az iskolát a „patrónus", azaz kegyúr (alkalmasint a földesúri közbirtokosság) építette. Fenntartásáról is ő gondoskodott. Csak 50 gyermek számára épült (így eleve a tankötelesek csak kisebb része fért el benne), télen 48 gyermek járt; szorgalmas 36, hanyag 12. Magyarul tanítanak. Tanítanak katekizmust, bibliát, írást, olvasást, számtant. Fiúk, lányok együtt vannak. Nyáron július végéig csak a legkisebbek járnak. A nagyobbak tavasz elejétől, amikor megkezdődik a szántás, vetés a földeken, lassan kimaradnak. A plébános érkezésekor megpróbálta a vasárnapi iskolát bevezetni, de alig jöttek gyerekek. Katolikusok nem járnak más vallásúak iskolájába, de fordítva előfordul. Az előszállási plébániához tartozik.

133 1900-ban 55 gyerek járt az egytanerős községi iskolába. Valószínűleg az iskolát 1868-tól kezdve az Eötvös-féle népoktatási törvény bevezetésétől községi iskolának tekintették, bár a közbirtokosság létesítette és tartotta fenn. Az iskolára 1900-ban 1999 koronát költöttek, de csak 1352 korona folyt be az iskolai alapba.

134 Nyilvánvalóan az 1900-as években megindult parcellázás során a tanulók száma nagyon megnövekedett, az iskola fenntartási költségei is emelkedtek (tanítók, tantermek száma). Láttuk, hogy a nagybirtok terjedelme csökkent, a középbirtokok száma nőtt, a parcellázáskor birtokot szerzett parasztokat nehéz lett volna az iskolafenntartás anyagi terheibe való részvételre szorítani. E célból külön iskolai pótadót kellett volna megszavazni. Ezért nyilván maga a közbirtokosság kérte az iskola államosítását. Pontosan nem tudjuk mikor, de 1931-ben az iskola már állami. Ekkor az igazgatón kívül már nyolc tanító működött.

135 Természetesen az analfabéták száma igen magas. 1900-ban csak 410 (a lakosság 35%-a); 1910-ben 967 (a lakosság 49%-a); 1920-ban 1805 (az összlakosság 62%-a) tud írni, olvasni, de még 1930-ban is 430 az analfabéta. (Ez a teljes lakosságnak még mindig 14%-a.) Különösen a cselédek által lakott pusztákon volt súlyos a helyzet. 1930-ban Ida-majorban 193 lakosból 116, Szitányi Károly-pusztán 77 lakosból csak 44 tud írni, olvasni.

130 Az iskola fejlesztésére a község áldozatot alig hoz. Az 1926—1927. évtől ad 320 pengőt évenként, az iskola tatarozására azonban már semmi segélyt nem juttat. Hajlandó azonban a Széchenyi- és Dániel-telepen építendő tanterem céljára telket, ennek és a tanítói lakás építésének céljára 1500 pengő segélyt adni.

137 Ha hitelt adhatunk a népszámlálási adatoknak, úgy komoly eredményt ér el az iskoláztatás, hiszen 1941-ben a 6 évesnél idő-