Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Aranyné Magyar Zsuzsanna – Degré Alajos: Balinka (Mecsér, Eszény, Gyón)

erdészházat és a malmot, 21 holdnyi rétet, kertet és szántót, a 66 holdas Nagy Gaja-i rétet. 1040 hold vegyes erdőt és 200 hold bükkös erdőt. Érdekes módon 1600 négyszögöles holdakban számoltak,

32 holott akkor az 1200 öles magyar hold volt a szokásos, vagy éppen az 1000 négyszögöles kis hold. Tehát az óriási erdők mellett mindössze 77 hold volt a rét, és összesen sem tett ki 10 holdnál többet a szántó és a rét, amit a molnár használt. Az itt élők nyilván a malomban, a téglavetőben és a kocsma körül dolgoztak. Számuk mégis lassan, de nőtt. Igaz, az 1846—1847. évi adóösszeírás csak 1 mesteremberről (a molnárról) és 1 hazátlan zsellérről tesz említést, de az egyházi összeírás már 1814-ben 27 itteni katolikusról tud (II. József-korában voltak itt zsidók is), 1838-ban pedig 47 lelket írtak össze, akik közül 1 tisztviselő (alkalmasint az erdész), 11 pedig zsellér, hazátlan zsellér vagy kertész. 1850-ben pedig a lakosság 41 fő volt.

33 1858-ban Nagygyónt és Mecsérpusztát, melyet közigazgatásilag már 1865-ben Balinkához csatoltak,

34 Zichy Miklóstól a Szt. Ágoston kanonok rend klosterneuburgi kolostora vásárolta meg. E két pusztát, minthogy azt 1945-ig egységesen az említett kolostor birtokolta, egységesen kezelték és egybe számították. Összesen 3069 m. holdból állt, ebből 1973 m. hold erdő, 854 m. hold szántó, 19 m. hold legelő, 195 m. hold rét, 26 m. hold pedig nem termő terület.

3

' Az Ágoston-rend tőkés gazdálkodást vezetett be a pusztákon. 1883-ra a régi vadászházon és csárdán kívül pálinkaégető, cselédházak és birkaistállók épültek.

31

' Minthogy a lakosság kizárólag uradalmi cselédekből állott, szerény méretű maradt. 1910-ben is mindössze 50-en, 1920-ban 64-en laktak itt, közülük 14 kereső, azok közül 11 cseléd, 2 ipari dolgozó (a molnár és kocsmáros).

37 1919 őszén itt is kísérleteztek szénbánya-nyitással, 1923-ban részvénytársaságot is alakítottak, de a vállalkozás nem mutatkozott jövedelmezőnek, ezért 1928-ban meg is szűnt. Ez az öt év mégis megváltoztatta a puszta helyzetét. 1924-ben a bányában 30—40 ember dolgozott, és napi 3—4 vagon szenet termelt.

38 Mikor új lelőhely előmunkálatai folytak, a bányászok száma 60—70 főre is felment, bár a termelés napi 1—2 vagonra csökkent.

39 1925-ben megszüntették a termelést, a bányászok munka nélkül maradtak.'

0 Néhány hónap múlva új vállalat indította meg a termelést, de csak 15—20 munkással, a termelés mégis napi 3—4 vagont tett ki.

41 1926 augusztusára azonban az eladósodott bányatársulat vagyonát zárlat alá vették és ezzel le is állt a munka.

42 A bányaüzem leállítása után megint csak az uradalmi major maradt meg 7 házzal és benne 69 lakossal.

43 1928-ban rövid időre megint megindult a termelés, de most a bányamunkások 90%-a bakonycsernyei, közülük 60—70 az SZDP tagja volt.

44 Nagygyón azonban mezőgazdasági település maradt. 1957-ben akció indult, hogy Nagygyónt Bakonycsernyéhez csatolják. Ezt állítólag a pusztaiak is ellenezték, noha gyermekeiknek könnyebb volt Csernyére járni.

45 Az átcsatolás 1965-ben mégis megtörtént, azóta Nagygyón Bakonycsernyéhez tartozik.

40 Kisgyón II. József-korának országleírása szerint félórányira fekszik Nagygyóntól Csernye felé. A Nagygyónról Isztimérre vezető út mentén az erdőben, a hegy oldalában egyetlen vadászház található.

47 1838-ban mégis egy tisztviselőn (az erdész) kívül 5 hazátlan zsellért, összesen 11 lelket írtak itt össze.

48 Ez azonban nem volt állandó lakosság. 1851-ben Fényes