Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Aranyné Magyar Zsuzsanna – Degré Alajos: Balinka (Mecsér, Eszény, Gyón)

ban.

8 1086-ra datálják azt a szintén hamis oklevelet, mely I. László korában összeírta az apátság birtokait és jogait. Ez Gyónt az apátság birtokának nevezte. Ez a megjegyzés azonban a XIII. század közepén keletkezett toldalék, mely az állítólagos 1135. évi oklevél adatát fűzte ide,

9 nyilván azzal a szándékkal, hogy a birtokot korai adományozásnak tüntesse fel és így ahhoz való jogát bizonyítsa. Gyónnak az a része, amelyet a Csák nemzetség kapott, a XIV. században Bátorkő várához tartozott. A várat valószínűleg Csák István bakonyi ispán építette, akinek fiaitól, Pétertől és Istvántól Károly Róbert király 1326-ban Bátorkőt, Csókakőt, Gesztest és Cseszneket a hozzájuk tartozó uradalmakkal együtt magához vette. I. Lajos király Bátorkő várát és a hozzá tartozó uradalmat a palotai Kont család ősének, Lőrincnek adományozta.

10 Gyón így Bátorkő — vagy az irodalomban azzal azonosnak tekintett Pusztapalota — uradalmához tartozott. Az ide tartozó Veszprém megyei birtokok a tési vízválasztó két oldalán terültek el.

11 A bakonybéli apátság értékesebb jövedelmei a XV. században idegen kézre kerültek. Távoli, bérbe adott birtokainak sorsa még Veszprém megyében is bizonytalanná vált. Tés az Újlaki család birtokába került.

12 Ez a család több Fejér megyei helységgel együtt valószínűleg azt a földet is használatába vette, amely Gyónón az apátságé volt.

13 1488-ban Gyónt templomos faluként említik.

14 Czémann István, néhai bakonycsernyei igazgató tanító elbeszélése szerint, amikor az első világháború előtt Ubald majort építették, egy kriptát találtak, mely egy apáti gyűrűt viselő személy temetkezőhelye lehetett.

15 Erről a leletről azonban akkor a székesfehérvári Régészeti Egylet nem szerzett tudomást, így nincs nyoma az István király Múzeum adattárában sem. Az elbeszélés megerősíti a XV. századi adatot a gyóni templomról, — a gyűrűnek azonban nyoma veszett. Igényt tarthatott rá a felfedezés idejében a Gyón egy részén birtokos klosterneuburgi Ágoston-rendi kolostor, vagy Gyón másik részének világi birtokosa is. A bakonybéli apátság XVI. század közepén készült birtokösszeírása szerint Gyónnak nem volt temploma. Lehetséges azonban, hogy az 1488-ban említett templom az összeírás keletkezése idejére elpusztult. Heiczinger János szerint 1711-ben a mai Bakonycsernye határában még álltak a gyóni templom romjai.

16 Ma már azonban azt sem tudjuk megállapítani, hogy ez a templom a későbbi Kisgyón, vagy Nagygyón területén állott-e.

17 A hatalmassá vált Újlaki család Bátorkő helyett felépítette a jóval tágasabb Palota (Várpalota) várát. 1541-ben azonban I. Ferdinánd király Székesfehérvár városnak adományozta a Podmaniczky családtól szenvedett kárai megtérítéséül az akkor már Palotához tartozó Gyón, Csór, Kúti és Isztimér helységeket. Palota várát ugyanis ekkor a Zápolyai Jánoshoz húzó, erőszakos Podmaniczky tartotta a kezében. A város tehát azzal a feltétellel kapta a fenti birtokokat, hogy ha a király visszafoglalja Podmaniczky tói Palota várát, a város e birtokokat is kiadja Móré Lászlónak, Ferdinánd hívének. Ezt az adomány levelet I. Lipót 1693-ban átírta és megerősítette, de a város nem tudta igazolni, hogy e helységek valaha is az ő tényleges birtokában lettek volna. Ezért ezt a rendelkezést Székesfehérvár 1703-ban kelt új privilégiumából ki is hagyták, Fehérvár többé nem is emelt igényt a felsorolt helységekre. Gyón az 1541. évi privilégium ellenére tényleg Podmaniczky birtokában maradt, így tüntette fel