Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Aranyné Magyar Zsuzsanna – Degré Alajos: Balinka (Mecsér, Eszény, Gyón)

A mezőgazdasági termelés igaerő és egyéb vonóeszköz híján nehezen állt helyre. Főleg a termelés fellendítésére 1950 első hónapjaiban termelőszövetkezeti csoport alakult Balinkán Dózsa-csoport névvel. Ez még 1950 júniusában is mindössze 6 családból, 9 dolgozó tagból állt. Jószágállományuk eleinte mindössze 4 ló volt; irodával, kultúrhelyiséggel sem rendelkeztek. Elnöke Bilák Ferenc, 1945-ben Csengerről jött telepes volt, az intéző bizottság tagjai: Kondár József 8 kat. holdas újgazda és Papp András 9 kat. holdas régi gazda. Mindketten az MDP tagjai. Rendelkezésükre állt 190 kat. hold föld, de nehezen bírtak vele. A csoportot 1950 decemberére 20 családra sikerült felfejleszteni, pedig egyik jelentés szerint a pap és a kulákság ellene dolgozott, másik jelentés szerint a csoport politikailag is gyenge volt, az elnök olyan rossz viszonyba került a sváb parasztokkal, hogy új tagokra ezért sem lehetett számítani. Viszont többen beléptek volna, ha lakást tudtak volna számukra biztosítani. Gazdálkodásuk nem volt mindenben szerencsés. A sok kézi munkát igénylő napraforgó- és kukoricavetés a belterülettől 7 km távolságra került. Az 1950. évi aratást csak úgy tudták elvégezni, hogy a móri honvéd helyőrség is küldött ide katonákat, de a móri Vörös Csillag Tsz is küldött 4 embert. 1950 decemberében a tagok úgy nekikeseredtek, hogy az építkezést is félbe akarták hagyni, a lucernamag-cséplést sem voltak hajlandók elvégezni, míg a zárszámadás szerint nekik járó összeget meg nem kapják.

208 A fejlődés a következő években is lassú volt. 1955 tavaszán 40 kat. hold tavaszi árpát, 20 kat. hold napraforgót, 20 kat. hold burgonyát és 5 kat. hold zabot vetettek. A tsz szántóin egyéni gazdáknak is adtak művelésre földet.

259 A tsz fejlődését gátló probléma volt az egyéni gazdák legelőre hajtott állatai által a tsz vetésterületén okozott kár. Kénytelenek voltak a József-völgyön át külön állatkihajtó utat létesíteni. Talán jellemzi a viszonyokat, hogy 1955 telén a tsz 14, az egyéni gazdák 84 kat. holdon végeztek trágyázást.

200 1958-ban a tsz vetésterülete mégis 143 kat. holdra nőtt (összes szántója 196 kat. hold volt). Ebből 40 kat. hold kenyérgabona, 56 kat. hold árpa, 21 kat. hold kukorica, 6 kat. hold burgonya, 10 kat. hold lucerna, 10 kat. hold vöröshere. Ugyanekkor az egész község vetésterülete 907 kat. hold volt, amiből 211 kat. hold a kenyérgabona, 139 kat. hold az árpa, 225 kat. hold a kukorica. A tsz állatállománya 44 szarvasmarhára (ebből 9 tehén), 7 lóra és 15 sertésre nőtt. De alig emelkedett a taglétszám, csak 13 család 14 tagja dolgozott benne.

261 A község csak 1958-ban határozta el a Gaja-patak szabályozását, pedig ennek kiöntései állítólag évi 300—400 ezer forint kárt okoztak. Ekkor indították meg a tejgyűjtő létesítését is.

262 1959-ben a Dózsa Tsz nagyon megnövekedett, egész területe 737 kat. holdra nőtt, amiből 557 kat. hold volt a szántó. Tagjainak száma 69 családból 72 dolgozó. Az állatállomány számára Mecséren szereztek egy volt uradalmi istállót.

263 Ez azonban 1963ra már kevésnek bizonyult, csak 50 férőhelyes tehénistállóra és 20 férőhelyes fiaztatóra futotta. Ugyanekkor a másik tsz is felfejlődött, mely ugyancsak 1949-ben alakult, központja eleinte Isztiméren volt, de hamarosan ez is Balinkára települt át. Neve Málnatermelő Tsz. Csak 366 kat. hold szántót birtokolt; 41 családból 79 tagja volt. Problémák ekkor is