Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Aranyné Magyar Zsuzsanna – Degré Alajos: Balinka (Mecsér, Eszény, Gyón)

A falu gazdálkodása a minden irtás ellenére is óriási és gazdag földesúri erdőn kívül az 1758. évi betelepítés óta földművelésen alapult és ez sem volt nagyszabású. Az 1768-as úrbéres összeírás szerint a 21 telkes jobbágy összesen 5 1/4 jobbágy telekkel rendelkezett, tehát valamennyien negyedtelkesek voltak. Belsőségeikbe 42, a szántóföldekbe 136,5 pozsonyi mérő búzát vethettek, azaz a belsőség 21 (telkes gazdánként 1), a bevetett szántó 68 1 4 magyar (alkalmasint 1200 négyszögöles) holdat tett ki, a rét pedig 84 kaszás volt. Az egyes jobbágy telkekhez tehát átlag 3 egész 1/4 magyar hold szántó és 4 kaszás rét tartozott. Minthogy elvileg egy egész telekhez 26 hold szántó tartozott volna, a negyed telek 6 egész 1 2 magyar hold volt. Minthogy azonban 2 nyomásban művelték, évente ennek csak a felét szántották fel, azaz 3 egész 1 4 holdat. A zselléreknek ugyanekkor 9 magyar hold belső telke és 27 hold szántója volt összesen. Ekkora telek gabonatermése csak a család szükségletét fedezte, ebből piacra alig tudtak gabonát vinni. Mária Terézia úrbérrendezését a földesúr már felhasználta a telepítőlevélben adott kedvezmények felszámolására és az Urbáriumban engedélyezett összes úrbéri szolgáltatások behajtására. Ekkor az egész község már évi 388 marhás, vagy ehelyett 777 napi gyalogrobottal tartozott. Számítottak tehát nemcsak a negyedtelekesek fejenként évi 26, és a zsellérek évi 18 napi gyalogrobotjára, de a hazátlan zsellérek robotjára is. Persze, ezzel megszűnt a magas pénzárenda, csak 21 forintot fizettek (csak a telkek után), de az egész község még 5 1 8 öl tűzifa szállítását, 31,5 font fonást, 5,25 icce vajat, 10,5 kappant, 10,5 csirkét és 63 tojást is kellett adjon a földesúrnak. Ezt a szolgáltatást kellett adják 20 évvel később is.

(i:! Később a pénzárendát megint jelentékenyen felemelték. A földesúr nem állta útját a további erdőirtásnak, ebből új negyedtelkeket alakítottak, így 1774-ben már 26 telkes jobbágynak volt összesen 166 magyar hold szántója és 101 kaszás rétje.

M Tehát a jobbágytelkek száma nőtt, egy-egy telek nagysága azonban nem változott. Munkaalkalomban is, jövedelmi lehetőségben is sokat jelentett azonban az 1774-ben már 121 kapásnyi szőlő. A zsellérek nyilván főleg ebből éltek. A földesúr jövedelme ekkor Balinkáról kilenced gabonában és allodiális (majorsági) birtokából 49 pozsonyi mérő búza, 53 pozsonyi mérő rozs, 12 pozsonyi mérő árpa, és 35 pozsonyi mérő zab volt. Bár a termésátlagokat nem ismerjük, a földesúr csak azt mérette fel, hogy egy keresztből hány pozsonyi mérőnyi gabonaszem kerül ki, bizonyosra vehetjük, hogy a földesúrnak ekkor már valamennyi majorsági szántója is volt, mert ha a felsorolt öszszesen 149 pozsonyi mérőnyi gabona tized- és kilencedjövedelemből került volna ki, ez ötannyi termést, azaz 745 pozsonyi mérő gabonát jelentett volna, ezt pedig az alig trágyázott, csak másodévenként pihentetett 166 magyar hold felén, azaz 83 magyar holdon nem lehetett volna megtermelni. A földesúr allodiális szántója csekély lehetett, talán csak 10—12 magyar hold, de ezen is termett 60 pozsonyi mérő gabona. A megmaradó 89 pozsonyi mérőnyi kilenced- és tizedgabona ötszöröse, 445 pozsonyi mérő pedig már megteremhetett az évente felszántott 83 holdon. Ez ugyanis magyar holdanként 5,3 pozsonyi mérő gabonát jelentett volna,