Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Aranyné Magyar Zsuzsanna – Degré Alajos: Balinka (Mecsér, Eszény, Gyón)

mek, 14 a 13—17 éves fiúgyermek. A 106 férfiből 5 polgár és kézműves, 29 paraszt, 24 paraszt örököse, 42 zsellér, hazátlan zsellér vagy kertész, 2 szabadságolt katona, 4 pedig egyébként a birodalom szükségleteire fordítható személy, nyilván gazdasági cseléd.

51 A lakosság számának növekedését jelzi egy 1776. évi feljegyzés, mely szerint a lélekszám 292, ebből csak 75 a felnőtt férfi. Ez évben született 22 gyermek, szolgálatba állás céljából idevándorolt ez évben 5 férfi és 2 nő, meghaltak 4-en, elvándoroltak ketten. A házaspárok száma 63.

52 A két adat egybevetéséből kiderül a jelentékeny természetes szaporodás, de a nagymértékű gyermekhalandóság is. Az 1—12 éves gyermekek száma II. József korában átlag minden évben 4, a 13—17 éveseké azonban évenként csak 2,8. A falu az elemi szükségletekre szükséges iparosokkal már rendelkezik, de a szegénység is nagy. A földmíveseknek csak 31%-a telkes jobbágy. Igaz, az allodiális (majorsági) birtok is csekély, mindössze 4, illetve 7 cseléd van. Zsidó nincs a faluban. A következő 40 esztendőben a falu lassabban, de tovább gyarapodott. Az inkább becslésen, nem pedig pontos számadáson alapuló egyházi feljegyzés szerint lélekszámát 1825-ben 420 lélekre tették,

5

'

5 de 1828-ban a telkes jobbágyok száma 37, a zselléreké 14, a háznélkülieké 23. Nem egészen érthető, hogy a házak számát ez az összeírás csak 37-re teszi (amennyi a telkes jobbágyok száma), holott 14 házas zsellér is van a faluban. Az iparosok száma is mindössze 3; 1 varga, 1 kovács, 1 kerékgyártó,

5

'' tehát a falusi életben is szükséges iparok (szabó, takács, kőműves) művelői nem találtak a faluban munkát, e szükségleteket más falubeliek látlak el. Úgy látszik, életlehetőségüket mégis megtalálták. Elvándorlás nem történt, de egészséges ütemű a természetes szaporodás, és csekély mértékű a bevándorlás is. 1830-ban 492 lelket írtak össze (ebből 4 református — alkalmasint egy magyar család).

55 Talán az 183l-es kolerajárvány következménye, hogy 1830 után a lakosság némileg apadt. Számszerű adatunk 1831-ből ugyan csak 6 kolerában elhaltról van,

5;i de Fényes 1836-ban csak 419 lélekről,

57 az 1838. évi katonai összeírás meg éppen csak 402 lélekről tud (ebből 29 paraszt, 41 zsellér, hazátlan zsellér és kertész, 1 cseléd).

58 Ez utóbbi ugyan nem megbízható összeírás, mert 1828-ban 37, 1846-ban 35 telkes jobbágyot jegyeztek fel,

59 indokolatlan, hogy közben 1838-ban a jobbágyok száma 29-re esett volna. Az egyházi sematizmus 1834-ben a lélekszámot 506-ra teszi,

00 ami szintén nem precíz számlálás eredménye. Viszont 1851-ből is csak 436 lélekről van adatunk,"

1 tehát kétségtelennek látszik, hogy 1830-tól kezdve a fejlődés stagnált, a lélekszám némileg vissza is esett, bár nem oly nagy mértékben, mint arra az 185l-es adatból következtethetnénk, hisz 1856-ban a hivatalos összeírás benn a faluban 455, a falu egész határában pedig 522 lelket tüntetett fel. Az utóbbi számban már Gyón és Mecsérpuszta is benne van 67 lakójával,

02 akiket addig természetesen nem számítottak Balinkához. A két megbízhatatlan összeírást — az 1838-as katonai és az 1834-es egyházi — nem véve figyelembe, úgy látszik, 1830—1851-ig a falu lélekszáma 11%-kal csökkent, de utána ismét növekedésnek indult. A falu határának még 1897-ben is 47%-a erdő volt, ami kevés munkaalkalmat és keresetet jelentett. A kis jobbágytelkek már gyenge megélhetést kínáltak, tehát nyilvánvalóan elvándorlás indult meg a munkalehetőséget kínáló Székesfehérvár felé.