Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Aranyné Magyar Zsuzsanna – Degré Alajos: Balinka (Mecsér, Eszény, Gyón)

mással kölcsönös öröklési szerződésre léptek, a Faysz-i Ányos Ferenctől örökölt Balinka, Mecsér, Iszkaszentgyörgy, Csór és Ladány birtokokra vonatkozólag.

27 Faysz-i Ányos Péter II. Lajos királytól 1519-ben Balinkán, Csórón és Zernyebakonyán új birtokrészeket kapott.

28 De nemcsak a fehérvári keresztes konvent és a Szentgyörgyiek, illetve az ő jogukon a Faysz-i Ányos és Dobokai-Sárközi család birtokolta a falut. Van adat arra is, hogy volt itt birtokrésze a Gyulay és Somogyi, valamint a Révay családnak is.

29 Amikor azonban 1543-ban Szentágotai Literátus Lázár adószedő öszszeírást készített Cheh Gergely szolgabíró járásáról, Balinka és Gyón Podmaniczky János birtokában volt. Ekkor Balinkán 10 portát, 1 bírót és 5 szegényt írt össze.

30 Nem tudjuk azonban, hogyan kerültek ekkor a Podmaniczkyak Balinka birtokába. A Sárközi-Dobokaiak nem adták fel a falura vonatkozó jogaikat, de i 648-ban a család kihalt

31 és III. Ferdinánd 1650-ben két más Fejér megyei faluval és 4 pusztával együtt Balinkát is Várkonyi Amadé Jánosnak adományozta. Az adománylevél Balinkát is pusztának nevezi, és nem az ottani birtokrészt, hanem az egész pusztát adományozza Amadénak.

32 A falu már a XVI. század második felében pusztulásnak indult. 1613-ban az 1543. évi 10 portából csak 3 jobbágy maradt: Vass Ferenc, Teöressy Jakab és Kyss György. A falut akkor ismeretlen jogcímen Porkoláb Márton tartotta birtokában.

33 1 6 5 3-ban azonban már a portális összeírás is teljesen lakatlan pusztának mondja.

3/i Jelentékeny vagyont jelentett azonban az itteni tölgyerdő, és minthogy az innen való fuvarozás költséges és veszélyes lett volna a török miatt, utólag Amadé Ádám, az 1650. évi adományok leszármazója Fehérvár visszafoglalása (1688) után úgy tüntette fel, hogy a török sem nyúlt hozzá, hanem más falubeliek — feltehetően iszkaszentgyörgyiek — fizettek utána árendát. Az árendát nyilván nem fakitermelésért, hanem makkoltatásért és erdei legeltetésért fizették. Az árenda évi egy perzsaszőnyeg vagy helyette 7 forint 50 dénár volt. Székesfehérvár visszafoglalása után a romjaiból felépülő város lakói felhasználták épületfának az erdőt. Amadé — nyilván túlzott — állítása szerint 50 házat is építettek a fájából.

35 Persze volt a pusztának török földesura is, akinek szintén fizettek az erdőt használó szomszédos faluk lakosai évi 12 forint árendát.

30 1696-ban az itteni erdőt 100 holdnyira becsülik, amelyből évi 300 forint értékű fát lehet kitermelni, de van 15 szekérnyi szénát termő rétje is, nem szólva a vadászati jogról, amelyet azonban pénzben nem értékelnek.

37 Az Amadék birtoklása azonban nem volt szilárd. 1698-ban ugyan Balinkapusztát az Amadék iszkaszentgyörgyi uradalmának tartozékaként írják össze,'

38 de a székesfehérvári 1696. évi kamarai összeírás szerint a pusztát gróf Eszterházy Ferenc győri uradalma használta,

39 1695-ben pedig Erdődy Ferenc adta át a puszta egy részét a győri káptalan előtt Sajnovics Mátyásnak/'

0 Jóval később, 1736-ban Érdy Judit, Anna és Zsuzsanna ruházta át itteni birtokrészeit Sajnovics Józsefre.

41 1746-ban pedig Faysz-i Ányos Pál az egykori birtokosok egyik •— nyilván oldalági — leszármazottja tiltakozott az ellen, hogy Amadé László elfoglalta Balinkát.

42 De az Amadék is ragaszkodtak jogaikhoz. 1727-ben Várkonyi Amadé Péter és Amadé Antal megosztozott jószágain, melyek között Iszkaszentgyörgy és Moha falun kívül Atya, Gut és Balinkapusztát is felsorolták.