Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Vadász Géza: Bakonysárkány

Ezután Vágner régi ellenségeinek, Dégenhardt Miklós jegyzőnek és Arany Imre plébánosnak a személyes bosszúja a tanító felesége és három gyermeke ellen fordult. Az augusztus 27-én tartott iskolaszéki ülés határozatával törvényellenesen megvonták tőle és családjától a tanítói járandóságokat, szeptember elsejei hatállyal háza és ott levő hosszú évtizedes munkával összekuporgatott kis gazdasága elhagyására kényszerítették őket. Mikor ez ellen ügyvédje, majd felesége és nővére óvást emelt, a plébános azzal fenyegette meg családját, hogy agyonvereti. Kényszerítették, hogy teheneit hirtelen elkótyavetyélje, és midőn felesége panaszra ment, nem hallgatták meg, hanem megfenyegették, sőt letartóztatták. Végül a felsőbb hatóságokat megkeresték, hogy állásától fosszák meg. A tanító feleségét ugyan hamarosan hazaengedték, de kötelezték, hogy a községben mindenét adja el és „Költözzék más helyre, ahol internáltatik." Az iskolaszék Czike Adél sárkányi tanítónő ellen is kifogást emelt, mivel ő is belépett a Szociáldemokrata Pártba és a gyerekek felett a templomi felügyeletet a proletárdiktatúra ideje alatt nem gyakorolta. Az iskolaszék megkeresésére a kerületi tanfelügyelő Vágner Kálmánt „kommunista üzelmei miatt" 1919. szeptember 2-án az ítélet meghozataláig felfüggesztette állásából és ellene a fegyelmit elrendelte. A székesfehérvári egyházmegyei tanítók fegyelmi tanácsa elnöksége Schweighardt Veremund kerületi tanfelügyelőt, móri plébánost bízza meg a fegyelmi vizsgálat megtartásával Vágner Kálmán és Roskovetz Margit tanítónő ügyében, aki Pusztavámon a vöröskatonáknak lakomát adott. A vizsgálatnál leeendő közreműködésre pedig a móri járás főszolgabíróját kereste meg. A fegyelmi jegyzőkönyvet Schweighardt a következő megjegyzéssel küldte át Prohászkának: „Ajánlom, hogy Vágner Kálmán elcsapassék, Roskovecz Margit pedig kicseréltessék."

150 A tanító fegyelmi ügyében 1919. november 15-én tartották a vizsgálatot. A megidézettek megjelentek, kivéve a fogságban levő vádlottat. A tanúk szerint a „szocialista eszméktől exaltált" kántortanítóné biztatta férjét a Szociáldemokrata Pártba való belépésre, mondván: „Kell, hogy a község demokratáinak szellemi vezetője legyen." Dégenhardt Miklós jegyző is kijelenti, hogy a csekély műveltséggel bíró direktóriumi tagokat összes működéseikben Vágner irányította. A tanító szomszédainak vallomása szerint a községben levő körülbelül 170 tagú Szociáldemokrata Párt vezető emberei, kiküldött szónokai minden napszakban megfordultak a tanítói lakban. A tanúk szerint a vádlott részt vett a szociáldemokratából „kommunistává vedlett" párt gyűlésein, amelyeket Antal Vendel korcsmájában tartottak, jegyzőkönyvet vezetett és felolvasott kommunista újságokat és röpiratokat. Szemére vetették, hogy az iskolában is folytatta az agitációt. Egyik óráján elvette egy gyerektől a nála talált tökmagot és szemléltetésül a következőket mondotta: „Nézzétek gyerekek, ami itt történik köztetek, hogy egynek volt tökmagja, ettől elvettem és a többi között szétosztottattam, ez fog történni a jövőben a nép között is. Mert akinek sok birtoka van, azt elvesszük, és annak adjuk, akinek semmije sincs." Nemcsak a tökmaghasonlat mutatja, hogy Vágner jó agitátor módjára eltalálta a megfelelő hangot hallgatóival szemben, kaiser János tanú elmondta, hogy a tanító egy ízben a korcsmában többük előtt dicsőítette a kommunizmust, így példázgatva: „Akinek csizma kell, kap egy jegyet és erre viheti az üzletből a csizmát." A gyűléseken a lejárt szociáldemokrácia helyett a kommunizmus hívének mutatta magát. Kijelentette, hogy az a szociáldemokrata szellemben írt könyvecske, amelyet felmutatott, most már nem ér semmit, eljárt felette az idő és ismertette a kommunista eszméket terjesztő füzetet, mondván: „Ez kell a népnek, mert valamennyien földmunkások." Ezt követően a védőügyvéd, dr. Kovács Kálmán előadta, hogy a háború alatt nélkülöző tanítói kart a kommün jobb jövővel kecsgtette és általuk, mint a népre leginkább ható szervek által akart megerősödni. Ennek a nyomásnak a tanítóság teljes egészében engedett és a szakszervezetekbe beiratkozott. Majd indítványozta a védelem tanúinak kihallgatását. Ehhez azonban el kellett volna halasztani az ülést, mivel az akkori nehéz közlekedési és postaviszonyok mellett nem tudta őket meghívni. A fegyelmi tanács azonban elutasította a halasztási indítványt és az ítéletet meghozta anélkül, hogy Vágner bejelentett tanúit kihallgatta volna. A vizsgálatot is a vádlott távollétében folytatták le, megszegve ezzel a fegyelmi szabályzat 31. pontját, A súlyos ítélet alapja tehát súlyos szabálytalanságok, a védelem teljes negligálása volt. Vágner Kálmán, akit már ekkorra megtört a négy hónap óta tartó börtön és aki súlyos kényszerhelyzetben van, hiszen attól fél, hogy három gyermekének nem tud kenyeret keresni és 42 éves korában kell új foglalkozás után néznie, védőiratá-